A kezdetleges kamerák által komikus formában megörökített emberi mozdulatok vizuális memóriankba égett tapasztalatai végett könnyebben vagyunk hajlamosak a szazadfoduló környéki történeteket burleszkszerűen értelmezni (még akkor is, ha azokról nem állnak rendelkezésünre eredeti audiovizuális források).
Az évtizedek folyamán a szerencsétlenkedő, néha elefántként a porcelánboltban viselkedő francia csendőr vígjátéki figurája is megszokott klisévé vált, így aztán nem nehéz elképzelni a jelenetet, ami az 1907-es Paris-Roubaix véghajrájában zajlott.(Haladó burleszkfogyasztók még a híres Benny Hill aláfestő zenei motívum is elkezdhetik lejátszani képzeletbeli magnójukon.)
Történt ugyanis, hogy a versenyben vezető Georges Passerieu a roubax-i Velodrome-hoz érkezve egy okvetlenkedő csendőrbe botlott, aki nem akarta tovább engedni, míg a versenyző meg nem mutatja neki a kerékpárhasználati engedélyét, mintha csak egy hétköznapi rutin közlekedési ellenőrzést eszközölne.
A szituáció egyszerre volt feszült és komikus. Egyfelelől a stadionban a nézők hiába várták, hogy megpillanthassák a versenyben vezető kerékpárost. Másrészt, értelemszerűen, Passerieu üldözői, köztük profi kerékpárosként ezen a versenysn debütáló Cyrille Van Hauwert is, egyre közelebb jártak.
Végül aztán, némi ideges kiabálás után, ami során Passerieu-nak minden bizonnyal sikerült a fontkodó csendőrrel megértetnie, hogy egy úgynevezett országúti kerékpárversenyt szakított félve, a francia versenyző folytathatta útját, s végül meg is nyerte a versenyt.
(Leadkép: kerékpárosok az 1907-es Paris-Roubaix startjánál.)
Készülj a 2026-os Paris-Roubaix-ra további, a versenyhez kapcsolódó bejegyzések olvasgatásával
