Az 1952-es Tour de France jelentős (talán éppenséggel az utolsó igazán nagy jelentőségű) újítást hozott a leghíresebb grand tour történetében:
megrendezték az első hegyi befutót.
Pontosabban egy verseny alatt hármat is. A 10. szakaszon Alpe d’Huez emelkedőjét érte a megtiszteltetés, hogy a Tour de France történetének első hegyi befutója legyen, két nappal később (egy pihenőnap beiktatásával) következett Sestriere (az Alpok olasz területén), majd a 21. szakaszon (a 23-ból) a Puy de Dôme a Massif Central, azaz a Francia-középhegység vidékén.
Noha a régió évtizedek óta az olyan modern szabadtéri időtöltés, mint a kerékpározás (vagy az autós túrák) célállomása volt, a Tour de France csak 1951-ben látogatott el a környékre, elsősorban azon oknál fogva, hogy a korábbi években, évtizedekben a szervezők a lehető legnagyobb kört kívánták a verseny útvonalával megrajzolni, s így rendre az országhatár mentén – néha átlépve azt – zajlott a verseny. Csupán 1951-ben kezdte a peloton a belső tájegységeket, köztük a Francia-közephegységet is megismerni. (Ebből a szempontból érdemes pár percig azon mélázni, vajon hogyan másként alakult volna a verseny története, ha a Pireneusok és az Alpok történetesen nem az országhatárhoz közeli területeken fekszenek.)
Első alkalommal még csupán kóstolót kapott a mezőny a hegység vulkáni eredetű emelkedőiből a Croix Morand, a Roche Vendeix és a Puy de Bort révén, de rá egy évre már egy igazi nagyágyút, a Puy de Dôme-ot is beiktatták a szervezők a verseny programjába.
A nagy nap 1952. július 17-én jött el, egy Limoges-ból rajtoló 245 kilométeres szakasz formájában.
1952 volt az az év, amikor Fausto Coppi olyannyira más szinten versenyzett, mint a többiek, hogy az utolsó szakaszok előtt a szervezőknek meg kellett duplázniuk az összetett második helyért járó pénzdíjat, hogy ezzel motiválják a mezőnyt.
Coppi természetesen simán vitte Alpe d’Huezt, és Sestriére-be is elsőként ért be, így nem volt meglepő, hogy a Puy de Dôme-on is ő dominált. Bár a szakasz második helyezettje, a holland Jan Nolten (akinek pár Tour de France szakaszgyőzelem szerepelt csupán az eredménylistájan az évtized elejéről, máskülönben nem tartozott az ötvenes évek domináns figurái közé) csupán 10 másodperccel maradt el az olasz legenda mögött.