Minden magára valamit is adó Tour de France kedvelő tudja jól, hogy az elsősorban az 1964-es nagy Anquetil-Poulidor párharc által legendássá vált Puy de Dôme egy egykor működő vulkáni láncolat (Chaîn de Puys) része az Auvergne-Rhône-Alpes régióban.
Ez a közigazgatási egység a legutóbbi, 2014-es reform során jött létre Auvergne és Rhône-Alpes összevonásából, korábban különálló régiók voltak, s ahogyan a francia forradalom történetében kicsit is jártas olvasók már sejthetik, történetük az 1790-es nagy átalakítás (tartományok rendszerének eltörlése, régiók bevezetése) előtti időkre vezethető vissza.
Bennünket továbbiakban, ha a kedves olvasó hajlandó csatlakozni ehhez az intellektuális túrához a környék történetében barangolva, Auvergne és a vulkanikus eredetű tájképe fog érdekelni.
A Francia-középhegység (Massif Central) évszázadokon keresztül gyéren lakott, a nagy civilizációs körforgástól távol eső, nehéz életkörülményekkel kecsegtető vidék volt, elég csak a környékről származó ételekkel kapcsolatos anekdotákra gondolni.
Ráadásul, ellentétben például az Alpokkal, katonai-stratégiai célokat sem szolgált a feltérképezése, s a 17-18. századi, elsősorban a brit szigetekről a kontinensre érkező és Itáliát megcélzó grand tourozó ficsúrok útja is ritkán (ha egyáltalán) vezetett erre.
A környék Franciaország egyik legelmaradottabb, legszegényebb vidékeként lépett át a 20. századba.
Nagyvárosok nemigen akadtak errefelé, az infrastruktúra fejletlen, az utak aszfaltozatlanok voltak, s a villamos hálózat sem volt még egy-két évtizedig kiépítve.
A modern élet egészen más úton-módon érkezett Auvergne-ba: a kerékpárral, illetve autókkal kiránduló turisták révén.
Noha az ókori és középkori emberek is (nem csak kiváltságosok, a parasztok szintén, ahogyan arról például ebben a kis videóban is beszélnek) utaztak rendszeresen (például vásárokba, vagy éppenséggel zarándoklatokon vettek részt), a modern közlekedési eszközök, vonattól a kerékpáron át az autókig (e tekintetben a repülőgéphasználat általánossá válása már csak ráadás volt), megjelenése alapjaiban változtatta meg, hogy miként is gondolkodott az európai ember a rendszeres helyváltoztatásról, annak is egy speciális formájáról,
a szórakozásból tett kirándulásokról.
A Massif Central kiváló kirándulóhelynek bizonyult ezen új életformát kedvelők számára.
Mindaz, ami gazdasági szempontból hátrányként volt értemezhető (pl. az infrastruktura elmaradottságága), előnyössé vált, mihelyt arról volt szó, hogy a kirándulók egzotikus vidékeket kerestek, amik azért mégse legyenek annyira nagyon messze.
Az 1890-ben alapított francia túra klub, a Touring Club de France (igen, úgy van, ilyen félig angolos nevet adtak maguknak) terra incognitaként, felfedezésre váró ismeretlen vidékként ajánlotta tagjainak a környéket, s vele együtt a helyi szálláslehetőségeket is. (A 19. század végén sorra alakuló turista klubok sokat tettek az egyes országok modern élettől távolabb eső vidékeinek szó szerinti feltérképezéséért is, vagy éppenséggel az utak egységes közlekedési táblákkal történő ellátásáért is). A korabeli marketing szerint a hegység egyszerre volt vad és fenséges. Az ajánlott autós körútakba pedig idővel bevonták a környék gyógyvízekkel ellátott településeit is.
A kezdeti időszak autós turistái még azért kedvelték a régió útjait, mivel nem igazán volt rajtuk forgalom, útközben csodás tájakban lehetett gyönyörködni, valamint a levegő (ellentétben a nagyvárosokéval) tiszta és egészséges volt.
A turisták infrastrukturális igényei segitették aztán elő a régió fejlődését, az pedig, hogy Auvergne a köztudatban sportolásra alkalmas vidékké alakult, készítette elő a hely Tour de France általi marketingelhetőségét is.
(Megjegyzés: a cikk kísérőképe AI segítségevel készült)
Kapcsolódó bejegyzés
Soha többé lovakat!
A 19. század végére a nagyvárosi lovas közlekedés tarthatatlanná vált. Közlekedéstörténeti kitekintés a TOURázzunk együtt blog „olvasás közben” rovatában.