A minap az Auvergne régióba látogató első autós és kerékpáros turistákról írt bejegyzésemben megemlítettem, hogy a túrázók a tiszta és egészséges levegőért is választották a környéket.
Értelemszerűen a mondanivaló megformálása közben nekem is feltűnt a 21. századból enyhén bizarrnak tűnő gondolattársítás: autózás + egészséges életmód és friss levegő.
Gondolkodtam is azon, hogy lábjegyzetben elkezdek magyarázkodni, aztán szembejött velem Tom Standage A Brief History of Motion című könyve és annak előszava, ami a 19. századra a nagyvárosokban óriási problémává magát kinövő lószarválságot helyezi a közeppontjába, és az emberiség modern történetének olyan bájos iróniájára hivja fel a figyelmet, hogy 120-130 évvel ezelőtt az emberek pont fordítva látták a jelenséget, mint mi napjainban:
akkor az autó tűnt "fenntarthatónak", a nagyvárosi lovas közlekedés pedig nem.
Még egy 1895-ös alapítású magazin, a Horseless Age is szóba kerül, aminek a címében oly sok groteszk sűrítést érzek, hogy ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett.
Mi ez? Mi ez?
Ez a bejegyzés a TOURázzunk együtt -országúti kerékpásport bölcsész szemmel blog OLVASÁS KÖZBEN rovatába tartozik, ami pont azt jelenti, ami a szókapcsolat jelenteni kíván, az országúti kerékpársport történetével kapcsolatos kutakodásom közben felbukkanó érdekességekkel kapcsolatos reflexióim közvetlen(ebb) hangvételű megosztása.
Bár a 19. század második fele nem a szívem csücske (elsősorban a mindent uraló prüdéria miatt, ami visszafejlődést jelentett a mi életfelfogásunkhoz sokkal közelebb álló 18. századi mindennapokhoz képest, valamint az európai történelemben kétes dicsőségű csúcspontjára ekkor jutó szexizmus, illetve az erősödő nacionalizmus miatt, ez utóbbi két jelenség egyébként sajnos Henri Desgrange, a Tour de France alapító atyja tevékenysége révén gyakorta szükségszerűen felbukkanó téma ezen az oldalon is), de az országúti kerékpársport, illetve tágabb értelmezésben a kerékpározás történetével való állandó bíbelődésem gyakran ezen időszak olyan területeire irányítja a figyelmemet, amit kifejezetten érdekesnek találok. Nem rajonganivalóan érdekesnek, hanem elemezgetésreméltóan érdekesnek, értelemszerűen.
Van valami erre a korszakra jellemző naív lelkesedés (különösen annak fényében, ahogyan mindez az 1. világháború katasztrofájába torkollik majd nem is annyira sokkal később) Horseless Age-nek, lónélküli (vagy talán a nyelvileg helytelennek és azonfelül még esetlenül is hangzó "lótalan" szó még jobban visszaadná azt, amit az eredeti szófordulatban érzek) kornak nevezni egy újságot, és már-már kisgyermeki öntudatossággal magyarázni, miért jobb választás az autó a lónál.
(A kísérőkép AI segitségével készült és szándékoltan parodisztikusan túlzott -de legalább a piszkos/ szaros kockaköveket második nekifutásra jól csinálta.)