A Vuelta a Espanának, a spanyol körversenynek egy kicsit mindig is mostoha szerep jutott. Eleve évtizedekkel később kezdődött a története a másik két grand tourhoz képest, a második világháború utáni években pedig olyannyira az életben maradásért küzdött, hogy egy teljes évtized ki is maradt a történetéből. Ráadásul kezdetben igencsak szerencsétlen helye volt a nemzetközi kerékpáros versenynaptárban, szinte közvetlenül a Giro d’Italia előtt.
Midendezen jellemzői azt is jelentették, hogy egy sor legendás kerékpáros vagy egyáltalán nem (mint például Gino Bartali) vagy csak egyszer (többek között Fausto Coppi) vett részt a versenyen.
Ez utóbbi kategóriába tartozott Eddy Merckx is, aki hiperszuper
eredményes karrierje során csupán egyszer állt rajthoz a spanyol körversenyen,
igaz, akkor meg is nyerte azt. Ehhez azonban be kellett áldoznia valamelyik másik háromhetesen való részvételét (és esetleges összetett elsőségét.)
Merckx 1969 és 1972 között sorozatban nyerte a Tour de France-okat, az örökranglistán már második helyen ált négy összetett győzelmével az akkor még egyetlen ötszörös győztes Jacques Anquetil mögött. (Nem mellesleg Anquetilnek már a negyedik győzelme is rekordnak számított, előtte csupán háromszoros győztesek voltak.) Giro d’Italián pedig már háromszor állhatott az összetett dobogó legtetején 1968 óta. A másik két alkalom 1970 és 1972 volt.
Az 1973-as szezon ígérkezett megfelelőnek ahhoz, hogy a Kannibál tiszteletét tegye a spanyol körversenyen is. A versenyt április 26 és május 13 között rendezték meg, s Merckx rögtön ezután a Giro d’Italián is rajthoz kívánt állni. Ellenben a Tour de France-t kihagyta ebben az évben.
Noha a Vuelta mezőnye ekkoriban inkább kevésbé ismert nevekből szokott összeállni (köszönhetően annak is, mint ahogyan már fentebb volt róla szó, hogy a sztárok is csak egy-egy alkalommal választották a három háromhetes közül), 1973-ban nem csak Merckx állt rajthoz, de jelen volt többek között két másik leendő Tour de France győztes, Luis Ocaña (1973) és Bernard Thévenet (1975 és 1977) is. Ocaña (aki nem mellesleg 1970-ben már megnyerte a Vueltát), végül második, Thévenet, akinek Merckxhez hasonlóan szintén ez volt az egyetlen részvétele a spanyol körversenyen, harmadik lett.
Merckx végül hat szakaszgyőzelemmel (ebből három egyéni időfutam) zárta a versenyt. Rögtön már az elején egyszer vezette az összetettet, később visszacsúszott, majd a 11. szakaszon újra az élre állt, és onnantól már nem engedte ki a kezéből az összetett győzelmet.
Eddy Merckx ezzel az eredményével Jacques Anquetil és Felice Gimondi után a harmadik olyan kerékpáros lett, aki mindhárom háromhetes körversenyt menyerte legalább egyszer. Mivel néhány héttel később a Giro d’Italiát is megnyerte, így ő teljesítette először a Vuelta-Giro duplát. (Értelemszerűen később, amikor átkerült a verseny kora őszre, már gyakoribbá vált, hogy egy versenyző ezt a két versenyt nyeri meg ugyanazon évben.) Ráadásul, mivel előző évben megnyerte mind a Girót, mind a Tourt, egy egyedülálló egymás utáni négy győztes grand tour sorozatot hajtott végre. (Ez a modern versenynaptár körülményei között úgy jöhetne létre, ha valaki egyik évben csinálna egy Tour-Vuelta duplát, a rákövetkezőben pedig egy Giro-Tour kettős győzelmet.)
