A két legelső verseny (1935 és 1936) után a Vuelta a Espana több éven keresztül is elmaradt a spanyol polgárháború miatt. Csupán 1941-ben jött el a harmadik alkalom, ám ekkor meg Európa többi része állt lángokban a második világháború miatt. Így aztán a Vuelta a Espanán, nem meglepő módon, csak spanyolok és svájciak vettek részt. Egészen pontosan a 32 résztvevőből 28 hazai versenyző volt, s csak 4 svájci. (Későbbi, még mindig a háború árnyékában zajló Vueltákon is csak éppenhogy javult a helyzet, alkalomadtán belga, francia vagy olasz versenyzőkkel.)
Így aztán nem tűnhet meglepőnek az sem, hogy az 1941-es Vuelta a Espanán mind a 21 szakaszt hazai versenyző nyerte.
Mindazonáltal a spanyol bringások is messze voltak az ideális formájuktól, például a verseny győztese, Julián Berrendero csupán nem sokkal korábban tért haza egy frankóista koncentrációs táborból, ahol 18 hónapig volt fogva tartva ellenzéki kiállása miatt.
Ebből a mezőnyből tűnt ki Delio Rodriguez a 12 szakaszgyőzelmével, amely azóta is rekordnak számít. Rodriguez, aki nem mellesleg az 1945-ös verseny összetett győztese is volt, összesen 39 Vuelta-szakaszgyőzelemmel büszkélkedhetett, amelyet csupán öt verseny alatt (1941 és 1947 között) gyűjtött össze. (Gondoljunk csak bele, Eddy Merckxhek hét Tour de France kellett a 34 szakaszgyőzelméhez, míg Mark Cavendishnek még ennél is több alkalom.) Az örökranglistán egyébként Alessasro Petacchi áll 20 szakaszgyőzelemmel.
