Az előző évi botrányokból tanulva a szervezők egy sor új szabályt hoztak 1905-ben. Ezek közül a legfontosabb a pontrendszer bevezetése volt (lecserélve az összetett állásának időalapú megállapítását), amely egészen 1912-ig volt érvényben.
Az összesen 2994 kilométer hosszú útvonalat 11 szakaszra osztották, ezáltal jelentősen rövidült az egyes etapok hossza. A cél az éjszakai versenyzés mellőzése és a verseny jobb felügyelhetősége volt.
Noha emelkedők akadtak már az 1903-as Tour de France-on is, a komolyabb hegyek csupán 1905-ben mutatkoztak be, elsőként a Ballond'Alsace a harmadik szakaszon. René Pottier haladt át rajta elsőként.
A verseny győztese, Luis Trousselier a francia seregben szolgálva épp eltávon tartózkodott, amikor a verseny kezdődött, ám a kimenője hamarabb lejárt, mintsem a verseny véget ért volna. Így aztán különösképp motivált volt, hogy megnyerje a versenyt, remélve, hogy így majd nem állítják hadbíróság elé dezertálásért.
Trousselier győzelme más okból is nevezetessé vált: a bringás még aznap éjjel eljátszotta a pénzdíját, ahogy megnyerte a versenyt.