TOURázzunk együtt

Országúti kerékpársport bölcsész szemmel

4Az 1. világháború során a kerékpáros mezőny számos sikeres tagja – köztük több Tour de France győztes is – életét vesztette. A belga Paul Deman azon szerencsések közé tartozott, akik túlélték az öldöklést. Az ő esetében ez azonban tényleg óriási szerencsén múlt. Kétszer is.
Paul Deman (1889-1961) professzionális kerékpáros karrierje 1909-ben kezdődött, miután megnyerte az amatőrök belga körversenyét, méghozzá úgy, hogy hét szakaszból hatszor elsőként haladhatott át a célvonalon. A sors iróniája, hogy épp a szülővárosában, Rekkemben végződő utolsó szakasz finisében nem sikerült diadalmaskodnia.Ezt a sikert követően, feladva civil foglalkozását, azonban már csak a kerékpározással foglalkozott. 1911-ben debütált a Tour de France-on (és egyből a 13. helyen végzett összetettben), míg 1913-ban ő nyerte a legelső Ronde van Vlaanderent. Ezenkívül az 592 kilométer hosszú Bordeux-Paris elsőségét is begyűjtötte 1914-ben.Úgy tűnt, hogy a Nagy Háború kitörése után sem csinál egyebet, minthogy folyamatosan edz. Ám valójában futárszolgálatot teljesített a belga ellenállás számára.14 küldetésen már túl volt, amikor a németek 1918 novemberében elfogták Leuvenben. Bíróság elé állították, kémkedés vádjában bűnösnek találták, halálra ítélték. Ilyen esetekben nem volt ritka, hogy az elítéltet már másnap kivégezték. Demanra azonban nem ez a sors várt, időközben ugyanis kapituláltak a németek.Csakhogy a Leuvenbe bevonuló britek Demant az erős nyugat-flandriai akcentusa miatt németnek hitték, ezért aztán most ők akarták a kerékpáros kivégezni. De ismét szerencséje volt, még időben megérkezett a hivatalos papír, ami igazolta kilétét.

Paul Deman egyike volt azoknak a versenyzőknek, akik a háború után sikeresen vissza tudtak rázódni a versenyzésbe: 1920-ban megnyerte a Paris-Roubaix-t, 1923-ban a Paris-Tours-t. Visszavonulása után ő is, mint annyi más pályatársa kerékpárgyártó üzemet alapított.