Az 1947-es Tour de France győztese, Jean Robic 192. június 10-én született a franciaországi Vouzier-ben.
Professzionális kerékpáros karrierje a második világháború közepén, 1943-ban kezdődött. A következő évben megrepedt koponyával fejezte be a Párizs-Roubaix-t onnantól kezdve viselte jellegzetes bőr-sisakját, amiről egyik becenevét (Bőrfejű) is kapta. Az újságírók- akiknek elsősorban ez a szokás köszönhető a kerékpársportban – egyébként leginkább magassága (160 cm) kapcsán adtak neki különböző beceneveket, pl. Kobold, Kiskecske, stb.
1930 és 1961 között a Tour de France-on nemzeti válogatottak, valamint (francia) regionális csapatok versenyeztek. 1947-ben, a verseny háború utáni újraindításakor Jean Robic csak a regionális csapatba került be, amit igencsak nehezményezett, úgy érezte, hogy neki a legjobbak között a helye és ezt be is akarta bizonyítani. Ráadásul közvetlenül a Tour előtt nősült, s egy anekdota szerint megígérte feleségének, hogy nászajándék gyanánt hazaviszi a sárga trikót.
Robic korai versenyzői éveit megkeserítette, hogy folyamatosan lebecsülték. Valószínűleg folyton kötekedő, kellemetlenül nyers modora is csak válaszreakció volt arra, ahogyan a világ bánt vele alacsony, törékeny alkata miatt. 1947-ben a Tour de France nagy részében René Vietto, az előzetes legnagyobb esélyes versenyző, az 1930-as évek egyik sztárja dominált, s Robiccal nem igazán foglalkozott senki. Korabeli újságírók visszaemlékezései szerint, ha az első szakaszon feladta volna a versenyt, lett volna erről egy rövidhír, de máskülönben nem igazán tűnt, volna fel senkinek a hiánya.
A 19. szakaszon – mely a Tour történelmének leghosszabb egyéni időfutama volt a maga 139 kilométeres hosszúságával – Pierro Brambilla átvette a vezetést összetettben, s semmi jel nem mutatott arra, hogy ne ő álljon a dobogón az utolsó szakasz után. Csakhogy Jean Robic élt az utolsó szakasz adta utolsó lehetőséggel, támadott és bár nem ő nyerte a szakaszt, de átvette a vezetést összetettben. Vagyis egyetlen korábbi napon sem viselte a sárga trikót, úgy nyerte meg végül a versenyt. Ezt egyébként rajta kívül csak Jan Jansen tette meg 1968.
Robic a következő években egyenletes jó teljesítményt nyújtott a francia körversenyen, 1942-ben például ő volt az egyetlen, aki egy ideig lépést tudott tartani Fausto Coppival az Alpe d’Huezen.
Krosszkerékpárosként is ért el sikereket, 1945-ben francia bajnok, 1950-ben világbajnok volt.
1953-ban azonban egy súlyos sérülés következtében már soha nem tudta visszanyerni korábbi jó formáját. A klasszikus értelemben vett professzionális karrierjét 1961-ben fejezte be, de még 1968-ban is részt vett pénzdíjas versenyeken.
Jean Robic ugyanis azon kerékpárosok közé tartozott, aki nehezen találta helyét a mindennapi életben. Visszavonulása után sok mindennel próbálkozott, még pankrációval is, ahol a show elem lényege volt, hogy őt, a kis embert milyen könnyen dobálják ide-oda mások.
Robic 19801-ban hunyt el autóbalesetben, miután egy partiról tartott hazafelé, ahol épp Joep Zoetemelk Tour de France győzelmét ünnepelték.
