Van annak valamiféle népmesei jellege, ahogyan Cyrille Van Hauwaert (1883,1974), az I. világháború előtti korszak egyik legsikeresebb belga versenyzője 1907-ben egy szép napon megjelent Pierre Pierrard, a La Française kerékpáros csapat szakmai vezetőjének irodájában.
Az erős, nagy darab parasztfiút, aki nem beszélt franciául, a csapatot szponzoráló flamad kerékpármanufaktúra egyik helyi ügynöke ajánlotta. Pierrard annak ellenére csatasorba állította a pár napra rá megrendezett Paris-Roubaix-n, hogy már nem volt idő az újonc számára is felvezető motorost fogadni. 1
A hirtelen a profi kerékpárversenyek világába csöppenő fiatalember végül csodát művelt, hiszen minden várakozást – ha volt egyáltalán valamiféle is vele szemben – felülmúlva második helyen végzett a győztes
Georges Passerieu mögött.
A következő verseny, amin Van Hauwaert részt vett, az aktuális Bordeaux-Paris volt, amelyet rögtön meg is nyert.
Van Hauwaert a rá következő szezonban teljesedhetett ki igazán két nagyon fontos győzelmével. Ő volt az első kerékpáros, aki egyazon szezonban nyert Milano-Sanremót és Paris-Roubaix-t. Rajta kívül csak három versenyző került be ugyanezzel a bravúrral a sportkönyvekbe: Sean Kelly (1986), John Degenkolb (2015) és Mathieu van der Poel (2023 és 2025).
Annak a bizonyos 1908-as Milano-Sanremónak van egy érdekes mellékszála:
Van Hauwaert edzés gyanánt kerékpárral tekert le a verseny előtt Belgiumból Olaszországba.
Hősünk amúgy a Giro di Lombardián is begyűjtött egy dobogós helyet 1911-ben. És számtalan más korabeli nagy presztizsű versenyeken ért el jobbnál jobb eredményeket.
A két belga monumentális egynaposon azonban soha nem vett részt. A Liége-Bastogne-Liége az 1908-as újraindítása óta az amatőr és profi státusz között libikókázott, míg a Ronde van Vlaanderen csak 1913-van került először megrendezésre, Van Hauwaert pedig 1914-ben vonult vissza. (Technikailag tehát kétszer is résht vehetett volna, de végülcnem így alakult.)
Bár jellegzetesen egynapos versenyző volt, a Tour de France-on is megmutatta magát egy szakaszgyőzelemmel és összetett ötödik hellyel (mindkettő 1909-ben).
Visszavonulása után sem szakadt el a kerékpársporttól, saját nevével fémjelzett kerékpármárkát dobott piacra.
- A felvezető vagy tempómenő motorok ritkán emlegetett elemei a korabeli versenyeknek.[↩]