Amikor a francia kerékpáros, Honoré Barthélémy (1891-1964) nagyon csúnyán bukott az 1920-as Tour de France 8. szakaszán (Perpignan
– Aix-en-Provence, 325 km), érzékelte ugyan, hogy nincs teljesen rendben minden a látásával, ám reflexszerűen visszaszállt a kerékpárjára, és folytatta a versenyt. Csupán valamivel később vált egyértelművé, hogy nem agyrázkódás miatti átmeneti problémáról van szó, hanem tényleg megvakult az egyik szemére. (Eme nevezetes szakaszt egyébként a látásproblémákon túl törött vállal és megrándult csuklóval fejezte be.)
Barthélémy, aki az előző évi Tour de France-on 5. helyen végzett összetettben, minden egészségügyi problémája ellenére végigküzdötte magát, és végül egy összetettbeli nyolcadik hellyel zárta a versenyt.
Később sem hagyott fel a professzionális kerékpározással, sőt sikereket is képes volt elérni. 1921-ben például “nem csupán” 3. helyen végzett összetettben, de egy szakaszt (12. szakasz, Geneva – Strasbourg, 371 km) is képes volt megnyerni.
Barthélémy gyakran üvegszeme nélkül versenyzett, különösen a poros utakon találta hasznosabbnak kivenni, ám sajnos olyan eset is előfordult, mikor a póttestrész véletlenül esett ki és gurult el, és a kerékpárosnak a célvonal környéken kellett a négykézlábra ereszkedve keresgélnie.
Honoré Barthélémy nem csupán az országúti , de a pályakerékpározásban is rendszeresen ért el sikereket, még fél szeme elvesztése után is.
Kövesd a blogot Instagramon
[instagram-feed feed=1]
