Alfredo Binda 1925 és 1929 között összesen négyszer nyerte meg a Giro d’Italiát. A következő évben a szervezők fizettek neki, hogy tartsa távol magát, s így izgalmas maradhasson a verseny.
Alfredo Binda (1902-1986) az 1920-as és -30-as évek egyik nagy kedvence volt, Costante Girardeno mellett a másik olyan versenyző, aki a modern értelemben is sztárnak számított. A három Campionissiomo (ő és Girardengo mellett még Fausto Coppi részesült ebben az elnevezésben) egyike, aki versenyzőként jól tudta ötvözni hegyi menő képességét az egynapos versenyeken való szerepléssel. Ráadásul jó időmenő is volt. Úgy tartották róla, hogy olyan finom a mozgása, hogyha egy teli poharat tettek volna a hátára menet közben, nem löttyen volna ki belőle egy csepp sem.
Alfredo Binda többek között háromszor nyert világbajnokságot (1927, 1930, 1932), kétszer Milano-Sanremót (1929, 1931) és összesen ötször Giro d’Italiát (1925,1927, 1928, 1929 és 1933). Az olasz körversenyen karrierje során összesen 41 egyéni győzelmet aratott (ezt a rekordot csak Mario Cippollini tudta megdönteni 2003-ban). A Tour de France-on 1930-ban indult (akkor, amikor nem mehetett a Giróra), ott két szakaszgyőzelmet gyűjtött be.
1930-tól kezdve egészen 1962-ig nemzeti (és regionális) csapatok versenyeztek a Tour de France-on, s ezen túl is egy sor újítást vezettek be abban az évben, amikor Binda rajthoz áll a versenyen. Amíg az olaszoknak a távolmaradás, Desgrange és újságja számára a részvétel ért annyit, hogy külön szerződésben hajlandó volt fizetni is ezért Binda számára. Az információt azonban titokban tartották, a versenyző csupán hat évvel a halála előtt beszélt erről egy interjúban.
Ezt a Tour de France-t egyébként feladta Binda: egyrészt komoly időhátrányra tett szert, s volt némi aggodalma afelől is, hogy a sikeres Tour-szereplés esetén nem fognak neki fizetni az olaszok. Binda legközelebb már mint szakvezető tért vissza a Tourra, méghozzá az olasz kerékpársport legfényesebb időszakában, Gino Bartali és Fausto Coppi győzelmei idején.
