Tour de France 2019 – összetett esélyesek

A hiányzó nagy nevek ellenére is akadnak szép számmal, akik megküzdenek majd a sárga trikó viseléséért.

Könnyen lehet, hogy a verseny végére hasonló helyzet áll elő, mint történt tavaly is: a címvédő csapattársa lesz az új győztes. Tavaly Chris Froome viselte az 1-es rajtszámot és végül Geraint Thomas állhatott a dobogó legfelső fokára, most Thomas a címvédő, de az évben eddig mutatott teljesítménye alapján joggal nevezhető Egan Bernal az idei Tour egyik nagy esélyesének. Legutóbb a Tour de Suisse során bizonyított, de tavasszal már bezsebelt egy Paris-Nizza összetett elsőséget is. Thomas ellenben egy jellegtelen első félévet tekert végig – nyilván, leginkább a mostani versenyre készül -, s  bukás miatt fel kellett adnia a svájci felkészülési versenyt is.

Bernal számára az idei útvonal majdhogynem ideális. A Team Ineos (ex-Team Sky) pedig természetesen idén is bivalyerős segítőgárdával érkezik.

Egan Bernal (Ineos) szakaszgyőzelme Svájcban

A Movistar csapata ismét a triumvirátussal áll rajthoz: Alejandro Valverde, Mikel Landa és Nairo Quintana is a végső sikerért küzd majd. Landa lábában már egy végigtekert és sikeresnek mondható (4. hely) Giro d’Italia (bár a csapatban volt nála egy jobb formában lévő és ezt sikerre váltani tudó versenyző is Richard Carapaz személyében). Quintanára pedig úgy tűnik, egyre többen legyintenek, az áttörést jelentő 2013-as esztendő óta sokan reménykedtek az ő sikerében, ám az évek csak telnek és telnek, miközben valószínűleg Quintana már soha nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket.

Az uralkodó világbajnok Alejandro Valverde lehet e trióból leginkább a Movistar embere az idei Tour de France-on. A tavaszi szezonja ugyan nem volt annyira lehengerlő, mint az előző években, s egy sérülés miatt az eredetileg tervezett Giro d’Italiát is ki kellett hagynia (ha azon részt vett volna, akkor most több, mint valószínű, hogy nem lenne itt), de legutóbbi versenyét a La Route d’Occitanie-t megnyerte, s ránézésre is úgy tűnik, piszok jó formában van. Az ő sikeres szereplése már csak azért is izgalmas lenne, mert meglehetősen régre kell visszatekinteni az időben, amikor szivárvány mezes versenyzőt láttunk csatát vívni a végső sikerért. (Azoktól a szituációktól, amikor világbajnok sprinterek viselték a sárga trikót egy-egy napig, e tekintetben most tekintsünk el!) Az előző versenyek alapján úgy tűnik, a Movistar szintén jól összerakott gárda idén (is), a segítőkön nem múlik majd a végső siker.

Alejandro Valverde (Movistar) két héttel a Tour de France rajtja előtt

Richie Porte (Trek-Segafredo), Rigoberto Uran (Education First EF) és Romain Bardet (Ag2R) sorolható még  Quintanával egy kategóriába: éveken át sokat vártunk tőlük, de már igencsak fogy a lelkesedést, ám megszokásból még azért felsoroljuk a nevüket.  Porte kétségtelenül generációja egyik legpechesebb versenyzője, az évet szokás szerint nagyszerűen kezdte a Santos Tour Down Underen, de azért alig-alig volt jelen az európai színtéren, s ha igen, nem igazán volt komolyabb megmozdulása. Uran formájáról (szokás szerint) nem igazán lehet sok mindent tudni, míg Bardet volt hármuk közül leginkább szem előtt, de nem nagyon lehetett érezni rajta az átütő erőt.

Nagyjából az ellenkezőt lehet mondani Thibaut Pinot-ról (Groupama-FDJ), aki a 2014-es 3. helye utáni években nagyon nehezen viselte a francia közvélemény részéről ránehezedő nyomást (ami persze Bardet-t is nyomaszthatja, bár korábban úgy tűnt, ő jobban kezeli, vagy legalább is egy időben jobban kezelte a helyzetet), egyre kevésbé lehetett rá, mint esélyesre tekinteni, ám közben egy érett versenyzővé vált, aki úgy tűnik (főleg a tavalyi Giro-szereplés tapasztalatai után), hogy okosan tudja kezelni lehetőségeit és határait. Tavasszal alacsonyabb szintű versenyeken vett inkább részt és aratott sikereket, ami jót tett az önbizalmának. Legutóbb a Critérium du Dauphinén mutatta magát, “csak” 5. helyen végzet, de leginkább az utolsó szakaszok utolsó emelkedőin látszott, hogy egy nagyobb téttel bíró versenyen, ha kellene, oda tudná tenni magát és sikert aratna.

Vincenzo  Nibali (Bahrain-Merida) idén 2. helyen végzett a Giro d’Italián, ami csodálatos teljesítmény nagyjából bárki számára, de nem úgy a Cápa esetében. Joggal lehet elégedetlen önmagával, mivel egy-két pillanatot kivéve (Il Lombardia-szakasz, vagy az esős nap a Mortirolón) nem igazán mutatta az éles fogait (ezzel persze cseppet sem kisebbítve Carapaz erényeit, hogy jó formája mellett okosan védte a rózsaszín mezért a kulcsfontosságú pillanatokban). Lábaiban már egy Grand Tour, de több, mint valószínű, hogy azok közül, akik ugyanezt mondhatják el magukról, ő fog a legelőkelőbb helyen végezni.

Simon Yates (Mitchelton-SCOTT) is ott volt az olasz körversenyen, az ő 8. helye is csalódás, a “Szárnyaló Puding” talán túlságosan is makacsul akarhatta a sikert. Most azonban nem ő lesz a csapat első számú embere, hanem a jobb (és egyenletesebb) tavaszi szezont tekerő ikertestvére, Adam Yates, aki ugyan nem nyert még versenyt idén, de több elsőrangú többszakaszos versenyen is top 5-ben végzett. A Critérium du Dauphinét az utolsó szakasz utolsó 50 kilométerén belül kellett feladnia emésztési problémák miatt, egyébként ekkor is a 2. helyről volt kénytelen kiszállni. Az ikrek megkülönböztetésének módszere amúgy egyszerű: Adam fekete, Simon pedig sárga keretes napszemüvegben versenyez. (S reméljük, nem tréfálnak meg bennünket.)

Ki kicsoda Yartes módra

Talán kicsit furának tűnik elsőre, hogy Jakob Fuglsang belekerül egy háromhetes verseny esélyeseinek seregszemléjébe, de a dán versenyző élete szezonját tekeri, az Astana pedig piszok erős idén, ezt legutóbb a Critérium du Dauphinén is bizonyították, melyet a dán versenyző nyert meg (2017 után másodszor). Ugyancsak jól ment ezen a felkészülési versenyen Emanuel Buchmann (BORA-hansgrohe), aki mintha tapinthatóan fejlődne versenyről-versenyre. A BORA  szintén nagyon jó szezont megy, és ami a lényeg, hogy kezd beérni nekik a fiatal németekbe vetett bizalmuk, ugyanis javarészt ők termelték eddig a győzelmeket. Peter Sagan szakaszgyőzelmei és a zöld trikó természetesen még mindig prioritást élvez, de Buchmann révén most jó esélye van a csapatnak az összetettben is előkelő helyen végezni. Némiképp hasonló a helyzet a Deceuninck-Quick Stepnél, akik idén is lehengerlően versenyeznek és gyűjtik a győzelmeket. Náluk a tavalyi  Vuelta a Espana ezüstérmese, Enric Mas megy az összetett eredményért, s bár a csapat egyértelműen Elia Viviani sprintsikereiért és Julian Alaphilippe szakaszgyőzelmeiért és pöttyös trikójáért megy, de Mas számára a spanyol körversenyen sem volt sokkal kényelmesebb a helyzet a segítőket tekintve.

Ilnur Zakarin (Katusha-Alpecin) a Giro d’Italián

Ilnur Zakarin (Katusha-Alpecin) szakaszt nyert a Giro d’Italián, a háromhetes versenyeken joggal van ott javarészt a top10-ben, de rendszerint nem éppen egyenletes a teljesítménye a három hét alatt és a csapat sem tűnik olyan erősnek, hogy igazán komoly eredményt érjen el, ám sosem lehet tudni. Ugyancsak simán hozhat top10-es eredményt az erre megfelelő csapattal Wilco Kelderman (Sunweb) is, s ugyancsak sok minden tényezőnek kellene összejátszania, hogy dobogós eredmény érjen el, de nem lehetetlen. Steven Kruijswijk 2016-ban már nagyon közel volt  egy Grand Tour győzelemhez (végül 4. helyen végzett), s a Tour de France-ről is van már egy 5. helye, ám a Giro d’Italián lehetett látni, hogy ha igazán komoly téthelyzet van, a Jumbo-Visma csapata nem igazán van a helyzet magaslatán. Legalább is Primoz Roglic nagyon hamar magára maradt a hegyeken egy-egy akció során. Kruijswijk azon a néhány versenyen, amin idén részt vett, javarészt dobogó közelében végzett, s persze lehet, hogy a Tourra összerakott csapat jobban működik majd együtt, de ő is inkább az 5-10-es helyek valamelyikén képzelhető el előzetesen.

Thomas, Nibali, Valverde és Quintana meleltt van még egy Grand Tour győztes versenyző a mezőnyben, Fabio Aru (UAE Team Emirates), de mivel ő egy komoly betegségen és egy szintén komoly műtéten esett át az elmúlt hónapokban, inkább azért érdemes figyelni, hogy mennyire sikerül visszarázódnia az elit mezőnybe egy háromhetes versenyen. Viszont csapattársa, Dan Martin szintén odaérhet majd az élmezőnybe (minimum top 10) a harmadik hét végére.

Kapcsolódó bejegyzések:

TOUR DE FRANCE A TELJES ÚTVONAL

Tour de France 2019 – az útvonal

RAJLISTA:

Tour de France 2019 – Rajtlista

 

Kapcsolódó bejegyzések
A hó miatt megváltoztatott útvonalú szakaszt végül részben az eső tette emlékezetessé. Közhely, hogy az
Az előzetes várakozásoknak megfelelően Primoz Roglic (Jumbo-Visma) nyerte a Giro d'Italia 34,8 kilométeres egyéni időfutamát
(Legutóbbi frissítés: 2019. május 11. 16:23) Az útvonal három egyéni időfutama csak látszólag lehet riasztó
Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy az átigazolási szezonban nagy változások lesznek a Bahrain-Merida háza táján.