Majdnem tökéletesen indult az idei verseny(Tour de France 1. szakasz –  összefoglaló)

Látványosság és már-már éles versenyhelyzet az első 50 kilométeren, TDF-debütáns szökevény, aki Dávidként veszi fel a harcot a mezőny-Góliát ellen, centiken múló sprintbefutó, meglepetésgyőzelem… csak azok a fránya bukások ne lettek volna!

Alapvetően jó okai vannak a szervezőcégeknek, hogy miért is kezdődjön a verseny egy rövid időfutammal (ha 8 kilométernél rövidebb, prológgal): a nyitányt rendező városba özönlő rajongók egyesével láthatják a versenyzőket, miközben a megkülönböztető trikók is egyértelműen kioszthatók, lehet helyezéseket osztani, kialakul egy erősorrend, ráadásul az újonc nézők is könnyebben igazodnak el, nem dobják őket bele azonnal az írott és íratlan szabályok, szokások mély vízébe. (Amúgy is  lesz még majd mit magyarázni, ami furcsának hat elsőre.)

Az idei Tour de France 1. szakasza viszont kiváló példa arra, hogyan kell jó sima szakaszt szervezni a nyitónapra. (S ha figyelembe vesszük, hogy jövőre merészebben vágnak majd bele egy 1. kategóriás emelkedővel – a 2. szakaszon, jól érzékelhető, hogy ez a mai program már az efelé történő elmozdulást jelentette.)

A program megalkotói jó érzékkel tettek az első 50 kilométeren belülre egy ugyan 3. kategóriásnak besorolt, ám ikonikus emelkedőt, a Muur -Kapelmuurt vagy Muur van Geraardsbergent (francia nevén a Mur de Grammont-t), amelyen joggal várható, hogy akár valamelyik nagyobb sztár is majd odateszi magát (nem mellesleg négy Ronde győztes teker a mezőnyben: Alexander Kristoff, Peter Sagan, Niki Terpstra és Alberto Bettiol), és így is lett. Az olimpiai bajnok Greg van Avermaet (CCC), akinek csapata ezen a Touron szakaszgyőzelmekre hajt összetett menő(k) hiányában, be is gyűjtötte a neves emelkedőért járó pontokat. Ha már egyszer a Rondét az Istennek sem képes megnyerni, pedig szíve legfőbb vágya, és minden évben úgy áll rajthoz, hogy na majd most, legalább egy Tour de France pöttyös trikóval vigasztalódhat, amit a  hírhedt Muuron nyújtott aktivitásáért gyűjthetett be. (A trikó legalább hétfőig rajta lesz. Nem szó szerint értve, persze. )

Van Avermaet dolga végeztével visszacsorgott a mezőnybe, míg szökevénytársai Natnael Berhane (Cofidis), Mads Würtz Schmidt (Katusha) és Xandro Meurisse (Wanty-Groupe Gobert) még tekertek egy kicsit a főmezőny előtt, csupán a gyorsasági részhajrá (69,5 km) előtt fogták be őket, amikor a BORA-hansgrohe úgy meghúzta a sort, hogy egyrészt Peter Sagan elvitte a 20 pontot, másrészt a fél mezőny leszakadta macskaköves részen, részben technikai problémák miatt.

Nem sokkal  azután, hogy újra összeállt az egységes mezőny, Stephane Rossetto (Cofidis) vállalkozott a lehetetlennel és megszökött. Volt ugyan két perc előnye is, de a mezőny – legalább is annak sprintbefutóra áhítozó része –  ahogyan a nagy könyvben meg van írva, nagyjából 10 kilométernél megfogta a lelkes debütánst. Az ő szökése megint csak egy jó pillanata volt a mai Nagy Rajtnak, hiszen a lehetetlennel próbálkozó szökevénynek mindig lehet drukkolni, de egyben a versenyzők demonstrálták az egyik legfontosabb alapszabályt is: minden szökevény csak annyira mehet, amennyire a mezőny engedi.

Az utolsó 10 kilométeren belül két bukás – egy kisebb és egy komolyabb – is borzolta az idegeket. Bár nem jó dolog, de sajnos ez is hozzátartozik a háromhetes versenyek elejéhez: az egész mezőny idegessége, aminek következtében megnő a bukásveszély. A kisebb perecelésbe Jakob Fuglsang (Astana) keveredett bele, és igyekeznie kellett visszazárkóznia a főmezőnyhöz, míg a nagyobb másfél kilométerrel a cél előtt történt (aki itt bukott, a győztessel azonos idővel érkezett), és többek között Dylan Groenewegen (Jumbo-Visma), a szakasz egyik nagy esélyese maradt a földön. A legfrissebb hírek szerint mindkét versenyző rendben van, “csak egy kis karcolás”, amit összegyűjtöttek, s a többi versenyző, aki így vagy úgy érintve lett az esésekbe is  problémamentesen  – bár valószínűleg kissé bosszúsan – fejezte be a szakaszt.

A sprinthajrában nagyon szépen lehetett lekövetni az ilyen típusú befutók dinamikáját, azzal együtt, hogy úgy tűnt, Viviani két segítője beragadt (nem tudtak a felvezetői pozícióból kiszállni, miközben az olasz bringás elmaradt tőlük), Caleb Ewan (Lotto-Soudal) ügyesen bújt a többiek között, s nagyon közel volt hozzá, hogy ő érjen elsőként a célba, de őt is és Sagant is lehajrázta az utolsó pillanatban a bukás után is állva (két keréken tekerve) maradt Jumbo-Visma segítő, Mike Teunissen.  Győzelme egyben a sárga trikó viselésének jogát is meghozta számára. Míg Peter Sagan beállította Erik Zabel rekordját: immáron a szlovák bringás is 22 alkalommal végzett a második helyen a Tour de France-ok során.

Vasárnap csapat időfutam következik, a Jumbo-Visma jól ment a tavaszi szezon során az ilyen szakaszokon (igaz, gyakorta Primoz Roglic részvételével), úgyhogy akár tarthatónak is mondható az a sárga trikó.

Az 1. szakasz eredményei: 

Eredmények: Tour de France 2019 – 1. szakasz

A 2. szakasz részletes ismertetése:

Tour de France 2019 – 2 szakasz (Bruxelles Palais Royal – Brussel Atomium)

Kapcsolódó bejegyzések
1. szakasz 2019. július 6. szombat Bruxelles - Bruxelles (Brüsszel) (194,5 km) 1 MIKE TEUNISSEN
A 2012-es Tour de France győztes visszatért a mezőnybe. Motoros kísérő tudósítóként. , dots: true, dotsSpeed: 1000, navText : ["",""], touchDrag: true, mouseDrag: true, rtl: true, }); });