Ha nem lett volna háború…

Aki sűrűn forgat kerékpáros könyveket, megszokhatta már, hogy a sportág 20. századi történetében van két lyuk, egy kisebb, az 1. világháború idején (bár többségében elmaradtak a versenyek, de jócskán akadtak olyanok, is, amelyek átvészelték azt az öt évet – főként olaszországi egynaposok), és egy nagyobb  a 2. világégés során. Spanyolország ugyan nem vett részt egyik háborúban sem, de volt nekik egy polgárháborújuk, amely ugyancsak kihatott a kerékpárosok sorsára. 

Az első két Vuelta a Espanát a belga Gustaaf Deloor nyerte, majd következett  négy év szünet, hogy aztán 1941-ben újra megrendezzék a legfiatalabb Grand Tourt. Ezt és a rákövetkező versenyt is Julián Berrendero (1912-1995) nyerte, aki már a polgárháború előtt is aktív kerékpáros volt.

Berrendero hegyi menő volt, pályafutása második évében, első Tour de France-án megnyerte a hegyi menők versenyét (a diszciplínát 1933-ban vezették be,  Vicente Trueba volt az első győztes,) és összetettben 11. lett. Második nekifutásra ugyan csak 4. lett, de megnyert egy szakaszt, nem is akármilyet, hanem a Luchonból Pau-ba vezető 15. etapot, benne a szokásos impozáns programmal: Peyresourde, Aspin, Tourmalet, Aubisque. A Tourmalet-n róla (is) készült felvételek mai napig állandó részei a híres emelkedőről összeállított képgalériáknak.

Ha ránézünk Berrendendo eredménylistájára, látható, hogy egy év maradt csak ki 1935-től 1949-ig tartó pályafutása során, az 1940-es. 1939. április-májusban még részt vett a marokkói körversenyen, majd a következő megmérettetés 1941 februárjában következett. A közte eltelt időszakot – pontosabban ebből 18 hónapot –  a baloldali elköteleződésű Berredendo koncentrációs táborban töltötte. Franciaországból tartott hazafelé, amikor letartóztatták és a rotai (Cadíz tartomány) táborba vitték. Egyes beszámolók szerint a polgárháború utáni megtorlás egyik eszközeként használt létesítményekben (nem csak Spanyolországban, de az onnan a Pireneusokon át menekülni próbálók számára Franciaországban fenntartottakban is) embertelenebb körülmények uralkodtak, mint a németek koncentrációs táboraiban.

1941-ben az újraszervezett Vuelta a Espanán azonban már ismét rajthoz állt 31 másik versenyzővel egyetemben (közülük tizenhatan be is fejezték a versenyt), sőt meg is nyerte azt, ahogyan a rákövetkező évben is. Érdekesség: legnagyobb ellenfele mindkét megmérettetés során Fermín Trueba, a már fentebb említett első Tour-hegyi király testvére volt. Berrendero 1945-ben és 1946-ban második lett, összességében pedig 11 szakaszt nyert.

Bár a két Grand Tour győzelmével mindenképp beírta magát a sportág történelemkönyveibe, mégis, látva, hogy milyen kevés versenyzési lehetősége volt 27 és 33 éves kora között (persze nem  csak neki, hanem mindenki másnak e korszakban), újra és újra eljátszhatunk a  gondolattal: miként alakult volna pályafutása, ha nem szól közbe a történelem.

Kapcsolódó bejegyzések
Könnyen lehet, hogy idén sem maradunk a híres-hírhedt hegy nélkül. Míg a 2020-as Tour de
1 Primož Roglic (Slo) Team Jumbo - Visma 80:18:54 2 Alejandro Valverde (Esp) Movistar Team
Arenas de San Pedro - Plataforma de Gredos (190,4 km) 1 Tadej Pogacar (Slo) UAE
Cél Pogacar megnyeri a 3. szakaszát is ezen a Vueltán. Roglic pedig  megnyeri a Vuelta
1 Primož Roglic (Slo) Team Jumbo - Visma 75:00:33 2 Alejandro Valverde (Esp) Movistar Team

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.