Biagio Cavanna – a mester, aki szagolta és tapintotta a kerékpársportot

Az 1893-ban Novi Liguréban született Biagio Cavanna maga is kerékpáros volt, mígnem 1937-ben kénytelen volt visszavonulni. Egy bukás során annyi piszok ment a szemébe, hogy ennek következtében elvesztette látását, de a sors keserű iróniája folytán a kerékpársport ajándékul kapta egyik legnagyobb mágusát. 

Cavanna két Campionissimónak is mestere és mindenese volt, egyrészt a pályája zenitjén ekkor már túllévő Costante Girardengónak, akivel Cavanna maga is együtt versenyzett, valamint Fausto Coppinak, aki köré már-már kultuszt épített otthonában üzemeltetett kerékpáros iskolájában. Ismét csak lehetne a sors különös csodájának tekinteni, hogy mindkét nagy bajnok a környékről származott, de egészen bizonyos, hogy Cavanna keze is benne volt a dologban, hogy Novi Ligure a 20. század közepére az olasz kerékpársort fővárosa lett.

Cavanna munkássága révén ért csúcsára a segítők, avagy vízhordók évtizedes evolúciója is. A kerékpársport hőskorában az olasz versenyeken jelent meg korábban az a kerékpártípus, amelyik kvázi zsoldosként a sztárok szolgálatába állt, míg a franciák hosszú ideig finnyáskodtak és lenézték azokat, akik ilyesmire vetemedtek. Az elnevezés is beszédes: míg az olaszoknál gregario, azaz közkatona, addig a franciáknál domestique, azaz szolga. (Egyébként a francia kifejezés, megszabadulva a negatív jelentésétől, használatos manapság a nemzetközi kerékpáros nyelvben.) Cavanna viszont nagyon értett ahhoz, hogy kiválassza azokat a kerékpárosokat, aki segítőként tudják a legtöbbet nyújtani, hogy aztán természetesen Coppi szolgálatába állítsa őket.

Cavanna soha nem látta leghíresebb versenyzőjét, csak hallotta a hangját, szagolta verejtékét, keze alatt érezte a hegyes, de mégis törékeny csontjait. Saját elmondása szerint Coppit masszírozni olyan érzés volt, mint gitáron játszani. Más megközelítésből: Biagio Cavanna volt a kerékpársport Homérosza.

Kapcsolódó bejegyzések
Az első Milano-Sanremo (1907)
A Moser-dinasztia
Moser vs. Sarroni - egy nagy párbaj paródiája
Azt hinnéd, ilyenről csak a 100 évvel ezelőtti sztorikban olvashatsz.  Evaldas Siskeviciusnak (Delko- Marseille Provence
Ha nem lett volna háború...

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.