Az első Milano-Sanremo (1907)

Mint ahogyan a legtöbb nagy múltú kerékpárverseny, így a gyakorta nemes egyszerűséggel csak La Classicissima néven emlegetett Milano-Sanremo megszervezése is egy sportújság nevéhez fűződik. Az első versenyt 1907. április 14-én tartották és Lucien Petit-Breton nyerte.  

Az útvonalból először a végállomás volt meg, Sanremo, a virágzó, nagyvilági tengerparti város, melynek sportszerető tehetős polgárai (a helyi sportklub prominens tagjai) vetették fel az kerékpárverseny ötletét. Ők szerették volna meggyőzni Eugenio Costamagnát, a La Gazzetta dello Sport tulajdonosát, aki nemrég indította útjára a szintén lombardiai érdekeltségű Giro di Lombardiát. (A La Gazzetta dello Sport maga is milánói központtal rendelkezett, ahogyan a kerékpár- és autógyártás is a modern, iparosodott északi tartományban vetette meg lábát először).

A laptulajdonos azonban először szkeptikus volt, hiszen az 1906-os, autók számára szervezett Milano-Sanremo teljes kudarc volt: 33 versenyzőből 2 ért célba, nem utolsó sorban a kezdetleges útviszonyok miatt. Costamagna azonban ismerte az első Il Lombardia győztest, Giovanni Gerbit, aki a környéken szokott edzeni Luigi Gannával és Carlo Galettivel, két másik a hőskorból jól ismert kerékpárossal, így üzletet ajánlott nekik:  (ma úgy mondanánk) promóciós anyagot készít velük az újság, ha átjutnak a Turchino hágón. A bringások teljesítették a küldetést. (A  Turchino pedig a verseny egyik legendás és stratégiailag fontos  pontja lett az elkövetkező évtizedekben).

Mégis,  a szervezők még így sem lehettek egészen biztosak abban, hogy a versenyt fizikailag egyáltalán végig lehet-e csinálni. 288 kilométer volt a tervezett táv, ami ugyan rövidebb, mint manapság lenni szokott, a versenyszabályzatot azonban drákói szigorral alkották meg: többek között nem lehetett kerékpárt cserélni, nem lehetett külső segítséget akár az autóból vagy az út széléről igénybe venni (ez vonatkozott természetesen az enni-innivalóra is). Érdekesség: akkoriban nem volt tiltott a versenyek többségén motor vagy autó mögött “utazni”, ezen a versenyen azonban ezt sem engedélyezték.

A versenyre végül 1907. április 14-én került sor, a mezőny a kor szokásainak megfelelően hajnalban indult. Eredetileg 64 versenyző jelezte részvételi szándékát, a rossz idő miatt (eső, sár és hó) végül azonban csupán harminchárman álltak rajthoz. Aranyos epizód: amikor Giovanni Rosignoli városán, Pavián áthaladt a mezőny, aggódó édesanyja egy esernyőt nyújtott át a versenyzőnek.

Ahogyan az várható volt, a Turchino hágón kezdett a verseny izgalmassá válni, Gerbi a kedvezőtlen viszonyok között is három perc előnnyel ért fel a csúcsra, őt csak a franciák ifjú tehetsége, a hegyeket kiválóan bíró Gustave Garrigou tudta követni. Nagyjából 100 kilométer volt még hátra, amikor utol is érte.

Logikus lett volna, ha ők ketten együtt küzdenek a továbbiakban, Gerbi azonban be akarta várni csapattársát,  az akkor hat perces hátránnyal tekerő Lucien Petit-Bretont. Történt ugyanis, hogy még a verseny előtt a Bianchi csapata  kilométerenként 2 és fél lírát ajánlott a Vörös Ördög becenevű olasznak, ha nyer, neki azonban tudomására jutott, hogy Lucien Petit-Bretonnak az összeg hatszorosát ígérték. A rajt előtt Gerbi tett egy ajánlatot a franciának, segíti nyerni, ha utána felezik a jutalmat. Petit-Breton rábólintott.

Gerbi folyamatosan inzultálta Garrigout, aki – noha kedvesen válaszolgatott, mégiscsak – kizökkent a ritmusból, így Petit-Breton 40 kilométerrel a cél előtt beérte kettejüket. 500 méterrel a cél előtt Gerbi tett még egy kísérletet, egyszerűen galléron ragadta riválisát, miközben Petit-Breton célba ért. A zsűri tagjai érzékelték ugyan, hogy valami nem stimmelt a hajránál, de nem tudták mi – videón pedig nem lehetett ugyebár visszajátszani -, így Gerbi még egy csavart vitt a történetbe, amikor azt mondta, Garrigou ragadta meg őt, és nem fordítva. Ebből aztán támadt némi civakodás a két versenyző és embereik között.

A zsűri végül úgy döntött, hogy a két bringás helyet cserél a végső eredménylistán, miközben Lucien Petit-Breton elsőségét jóváhagyták.

(Leadkép forrása: moreschiphoto.it)

Kapcsolódó bejegyzések
Az 1940-es évek vége és 50-es évek eleje javarészt Gino Bartali és Fausto Coppi rivalizálásával
Fiorenzo Magni (1920-2012) pályafutása során összesen háromszor nyert Giro d'Italiát (1948, 1951, 1955), Ronde van
Noha  a svájci Hugo Koblet (1925-1964) volt a Giro d'Italia történetének első nem olasz győztese
1952-ben Fausto Coppi volt a Tour de France abszolút favoritja. Sem az előző évi győztes,
2019. október 12. szombat Bergamo - Como (243,0 km) TÉRKÉP PROFIL 10:30-––:–– | km –––,–/–––,–

Könyvajánló

Holler Box