Alpe d’Huez debütálása (Tour de France, 1952)

1952-ben Fausto Coppi volt a Tour de France abszolút favoritja. Sem az előző évi győztes, svájci Hugo Koblet, sem  hofitársa, Ferdi Kübler (1950-es győztes), se a következő években domináns francia Louison Bobet nem vett részt a versenyen, míg az örök nagy rivális, Gino Bartali már túl volt karrierje zenitjén. Így a legendás kis olasz gyakorlatilag komolyan számba vehető kihívó nélkül maradt.  Coppi maga mögött tudhatott már egy megnyert Giro d’Italiát,  s pályafutása során másodszor (az első 1949-ben történt) készült a Giro-Tour duplára. 

Csupán egy évvel korábban, 1951-ben alakították a szervezők úgy az útvonalat, hogy  az ország belső részeibe is ellátogatnak, addig rendszerint a térkép szélén húzták meg az egyes szakaszokat. Így került akkor először a Francia-középhegység is a programba, azzal együtt pedig Mont Ventoux, melyet először Louison Bobet hódított meg.

Az 1952-es verseny (a 39. a sorban) programja során szintén felfedező kedvről tettek tanúbizonyságot az illetékesek, az Alpokban ekkor debütált többek között Alpe d’Huez, méghozzá egy további újítással karöltve: ebben az évben szerveztek először hegyi befutót,  korábban – érthető módon- mindig lakott településen volt a szakasz vége.

Fausto Coppi dominanciája már a 7. szakaszon (egyéni időfutam) is megmutatkozott, melyet megnyert, bár az összetettben ekkor még nem vette át a vezetést. Az csak a 10. szakaszon  történt meg, amely a már említett hegyi befutóval ért véget Alpe d’Huezben. Az emelkedőn az 1947-es Tour de France győztes Jean Robic, a korszak talán legjobb hegyi menője támadott, s csak Coppi tudott vele lépést tartani. Az olasz  hat kilométerrel a cél előtt támadott, s végül megnyerte a szakaszt. Győzelme azért is legendás, mert ez volt az első év, amikor az érdeklődők televízión keresztül is követhették a verseny eseményeit.

Fausto Coppi ezen a Tour de France-on összesen 5 szakaszt nyert (7., 10., 11., 18. és 21. – a verseny ekkor egyébként 23 szakaszból állt), de ami a lényegesebb volt: egy idő után óriási időkülönbséggel állt az összetett élén.  A 11 szakasz után már majdnem 20 perccel.

A defekteket illetően Coppinak sem volt mindig szerencséje, a 12. szakaszon háromszor is utolérte a baj volt, de az ekkor teljes mértékben az ő sikerét szolgáló Gino Bartali kisegítette. A kerékpáros emlékezet ezt úgy tartja számon,  hogy itt ért véget végleg kettejük között a rivalizálás. De még az apró kellemetlenségek, illetve annak ellenére is, hogy Coppi védekező taktikával mente végig a szakaszt, a nap végére újabb súlyos perceket könyvelhetett el előnyként.

A szervezők, hogy kicsit jobban motiválják a versenyzőket, megduplázták a második és harmadik helyért járó pénzjutalmat, bár ezt később elvetették, mert  mégsem motiválta eléggé a résztvevőket.  Fausto Coppi végül 28 perc 17 másodperc előnnyel fejezte be a versenyt a második helyezett Stan Ockers előtt.

Alpe d’Huez 21 hajtűkanyarja összesen harminc alkalommal szerepelt a Tour de France programjában, legtöbbször (négyszer-négyszer) Berhard Hinault és Miguel Indurain örülhetett a hegytetőn, legutóbb, 2018-ban Geraint Thomas nyert itt szakaszt, amivel egyben sporttörténelmet is írt: ő volt az első olyan versenyző, aki a sárga trikót viselve haladhatott át elsőként a célvonalon.

 


 

Kapcsolódó bejegyzések
Az első Milano-Sanremo (1907)
A Moser-dinasztia
Moser vs. Sarroni - egy nagy párbaj paródiája
Azt hinnéd, ilyenről csak a 100 évvel ezelőtti sztorikban olvashatsz.  Evaldas Siskeviciusnak (Delko- Marseille Provence
Ha nem lett volna háború...

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.