A fésülködős svájci leiskolázza Bobet-t, Coppit és Bartalit (Tour de France 1951)

Noha  a svájci Hugo Koblet (1925-1964) volt a Giro d’Italia történetének első nem olasz győztese (1950),  a címben felemlegetett eset a következő évben történt a Tour de France-on, amelyet szintén megnyert. 

A verseny címvédője a szintén svájci Ferdi Kübler volt, de ő nem volt jelen ebben az évben. Az 1951-es Tour de France hozott magával némi újítást, például most először vitt be az útvonal az ország közepébe, ahelyett, hogy folyton a “térkép szélén” tekertek volna csak a versenyzők, és ez volt az az év, amikor a verseny először látogatott a Mont Ventoux-re. Emellett először történt meg az is, hogy nem Párizsból, vagy legalább is a környékéről indult a verseny.

Hugo Koblet kiváló időmenő volt, többek között az akkoriban nem hivatalos időfutam világbajnokságként számon tartott Grand Prix des Nations-t is megnyerte (Fausto Coppi előtt) 1950-ben. 1951-es Tour de France győzelméhez is masszívan hozzájárult, hogy az összesen öt megnyert szakaszából kettő éppenséggel a két időfutam volt.

A 177 kilométer hosszúságú 11. szakasz Brive la Gaillarde és Agen között zajlott, ez a vidék is először találkozott a Tour de France karavánjával. Tipikus átmeneti szakasz volt még az Alpok és a Pireneusok előtt, napjaink versenydinamikája alapján egy ilyen etapon elsősorban mezőnybefutó lenne valószínűbb, de egy szökevénygyőzelem sem lehetetlen.

1951-ben is szökevénygyőztest ünnepelhetett a célban a közönség, ám ez a bringás Koblet volt, az egyik összetett esélyes. De talán ez a tény vezethetett a sikerhez, hiszen közvetlen riválisai is először csak mosolyoghattak azon az őrültségen, hogy Koblet 135 kilométerrel a cél előtt megszökött.

A francia csapatban  az 1947-es Tour de France győztes Jean Robic, valamint Raphaël Géminiani mellett ott volt Louison Bobet is, akitől a francia közvélemény már ebben az évben nagyon várta az összetett győzelmet (csak 1953-ban jött össze neki először). Az olaszoknál inkább Fausto Coppi (TDF-győztes 1949) számított a főnöknek a már öregedő Gino Bartalival (TDF-győztes 1948) szemben, de Coppi nem igazán volt formában, hiányzott a lábaiból a szükséges edzésmennyiség, mivel nagyon megviselte fivére, Serse halála. Ugyancsak az olasz csapat tagja volt a korszak Coppi és Bartali mögötti legsikeresebb versenyzője, Fiorenzo Magni is.  A belga csapat első embere pedig Stan Ockers volt.

Ők voltak tehát Koblet legfőbb riválisai, akik aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy lehet, hogy mégis ott szökik előttük az összetett győzelem.  Koblet nem egyedül lépett meg, néhány kilométeren keresztül vele tartott a francia Louis Deprez is, de ő hamar lemorzsolódott. Amikor már négy perc feletti volt az időkülönbség, a mezőny végre észhez kapott és elkezdte üldözni a svájcit.

Az első komolyabb utolérési szándék Bobet defektje miatt fúlt kudarcba, csapattársainak őt kellett visszavinnie a főmezőnyben. 70 kilométerrel a cél előtt – Koblet még mindig 3 perc időelőnnyel bírt – aztán megint nekiveselkedtek. A kerékpáros világ akkori legnagyobb alakjai (lsd a fentebb emlegetett nevek) összefogtak és közösen üldözték a szökevényt.

Koblet közben beért Agenbe, a cél előtt egy kendővel megtörölte az arcát, majd fésülködni kezdett. Ezt a pszichológiai hadviselés részeként bevetett trükköt már a svájci körversenyen is eljátszotta, értelemszerűen azt akarta éreztetni riválisaival, milyen könnyedén  győzte le őket, noha a valóságban persze ő is kegyetlenül szenvedett. Teljesítményével feljött az összetett harmadik helyre. A sárga trikót a 14. szakaszon szerezte meg, amikor a Pireneusok lehajrázta Coppit. A 20. szakasz után már több, mint 9 perc előnye volt összetettben a második helyezett Geminianival szemben.

A verseny utolsó szakasza egy 97 (!) kilométeres egyéni időfutam volt, s így már könnyebben érthető, hogyan alakult ki olyan összetett végeredmény, melyben Koblet 22 perccel előzte meg Geminianit. Az időfutamon egyébként akadt egy kis incidens Koblet és Bartali között: Koblet egy korábbi versenyen a kiszáradás szélén állva Bartalitól kért vizet, aki viszont gúnyosan megitta a saját tartalékát a svájci bringás szeme láttára. Koblet az említett időfutamon, mikor megelőzte az igencsak küszködő Bartalit, egy kulacsot adott neki, mondván, fogjad Gino, van még egy kicsi benne. Persze ez ebben az esetben nem a nagylelkűség, inkább a reváns gesztusa volt.

Hugo Koblet ezek után még kétszer is második lett a Giro d’Italián (1951, 1952), de karrierje látványosan hanyatlott, s 1958-ban visszavonult. Koblet beceneve “Pedaleuir de Charme” volt, s népszerű fiatalember volt, főként a nők körében, de életmódja kihatott a versenyzésre is. 39 évesen vesztette életét autóbalesetben, melyről ismerősök úgy számoltak be, hogy valószínűleg öngyilkosság volt a teljesen csődbe ment, magánéleti problémákkal küzdő exbringás részéről.

(A cikk részben  Carol and Bill MacGann: The Story of the Tour de France, Dog Ear Publishing, 2006.könyvében található információk felhasználásával készült)

 

Kapcsolódó bejegyzések
Az első Milano-Sanremo (1907)
A Moser-dinasztia
Moser vs. Sarroni - egy nagy párbaj paródiája
Azt hinnéd, ilyenről csak a 100 évvel ezelőtti sztorikban olvashatsz.  Evaldas Siskeviciusnak (Delko- Marseille Provence
Ha nem lett volna háború...

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.