A belga, aki szerint régen minden jobb volt (de legalább is nehezebb)

Összesen három olyan versenyző akadt az országúti kerékpársport történetében, aki mind az öt monumentális egynapost megnyerte. Éppenséggel mindhárom bringás belga volt: Rik van Looy, Roger De Vlaeminck és Eddy Merckx. Ez már önmagában is nagyszerű teljesítmény De Vlaeminck mindezt kortársa, a Kannibál “árnyékában” érte el. Ráadásul ő volt az első négyszeres Paris-Roubaix győztes is, rekordját megdönteni nem, csak beállítani tudta Tom Boonen a 2000-es és 2010-es években. 1972-ben egy nagyon esős és hideg időben zajlott a verseny, melynek következtében sok bukás volt, többek között Eddy Merckx is a földre került, miután nekiment egy fának. De Vlaeminck tagja volt egy eredetileg 17 fős élen tekerő csoportnak, melyből idővel szinte mindenki lemorzsolódott. Két versenyző viszont megszökött ebből a csapatból, De Vlaeminck vette csupán komolyan üldözőbe őket, de annyira, hogy le is hagyta sorban egyiket a másik után, a Velodrome-ba egyedül érkezett, s végül 1 perc 57 másodperc előnnyel nyerte a versenyt a második helyezett André Dierickx előtt.

1974 azért is különös verseny volt, mivel a hivatal nem engedélyezte a verseny áthaladását az Arenbergen, ami csak 1983-ban kerül vissza a programba. De ez nem gátolta meg abban De Vlaemicnket, hogy begyűjtsön egy újabb macskakövet.

1975-ben megvédte ugyan a címét, de saját elmondása szerint ez volt a legkeményebb Paris-Roubaix-ja. Ismét eső, ismét sár, s bár többszörös cyclo-cross bajnok volt (sőt, abban az évben a világbajnokságot is ő nyerte), szerinte még így is durva volt az út. Úgy fogalmazott, hogy 27 évesen túl fiatal még, hogy (verseny közben) meghaljon.

1977-ben ismét radikális változtatásokat hajtottak végre az útvonal szervezése során. Egyrészt ettől az évtől kezdve indul Compaigne-ből a verseny, másrészt mivel jó pár korábbi macskaköves részt leaszfaltoztak (ne feledjük, az év többi részében ezek a hétköznapi életben használt utak), új pavés szektorokat kellett keresni. Összesen hat ilyet illesztettek be az útvonalba, közülük az Orchies azóta is az egyik legfontosabb. Eddy Merckx szerint azonban ez sem gátolhatta riválisát abban, hogy negyedszerre is győzelmet arasson, szerinte De Vlaeminck úgy versenyzett, mintha minden egyes kockakövet jól ismert volna.

A bringás, akit Rik Van Looy generációja egyetlen igazi vérbeli egynapos specialistájának tartott, összesen 14 alkalommal vett részt a híres Észak Poklán, tizenháromszor be is fejezte a versenyt, ebből soha nem végzett hetediknél rosszabb helyen.

További monumentális győzelmei:

Liege-Bastogne-Liege: 1970

Milano-Sanremo: 1973, 1978, 1979

Giro di Lombardia: 1974, 1976

Ronde van Vlaanderen: 1977

Roger De Vlaeminck aktív pályafutása után szakvezetői és tanácsadói pozícióban is dolgozott, de akár kerékpárosként, akár háttéremberként mindig is híres volt a sajtó  nyilvánossága előtt tett megjegyzéseiről. Tom Boonen négy Paris-Roubaix győzelmét például nem tartotta egyenértékűnek sajátjával, merthogy a mai fiatalok puhányok, bezzeg az ő idejében, az volt ám a kemény élet. Kijelentése a kerékpáros mémgyárak egyik kedvelt alapanyaga lett.

(Felhasznált irodalom: Peter Crossins: The Monuments. Bloomsbury, 2014)

Kapcsolódó bejegyzések
2019. április 21. vasárnap Maastricht - Bergen Terblijt (265,7 km / 57,4 km + 123,3
2019. április 14. vasárnap Compiègne - Roubaix/Vélodrome (257,0 km) 1 Philippe Gilbert (Bel) Deceuninck -
FRISSÍTS 17.14 Politt tekert elöl, Gilbert mögötte, ebben a helyzetben nem csak helyzeti, de mentális
2019. április 14. BORA - HANSGROHE (BOH) 1 SAGAN Peter (Svk) 2 BODNAR Maciej (Pol)
2019. április 14. Compiègne - Roubaix/Vélodrome (257,0 km) TELJES TÉRKÉP PROFIL MACSKAKÖVES SZEKTOROK 29 Troisvilles

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.