A Giro d’Italia történetében három kerékpáros van, aki képes volt ötször is az összetett élén zárnia a versenyt.
Alfredo Binda
A második Campionissimo az olasz kerékpározás történetében1 az 1920-as években (és részben a következő évtizedben) ment nagyon nagyot. Olyannyira, hogy első négy összetett győzelme (1925, 1927, 1928, 1929) után a szervezők kifejezetten fizettek neki, hogy ne induljon 1930-ban, mert az rontaná az üzletet. Binda ekkor vett részt egyetlen egyszer a Tour de France-on. Nyert is rögtön két szakaszt, igaz magát a versenyt nem tekerte végig.
Érdekesség, hogy 1926-ban is ő volt az egyik fő esélyes, ám a legelső szakaszon csúnyán bukott, így az összetett reményeit azonnal fel is adta, helyette csapattársának, Giovanni Bruneónak segített, hogy amaz összeszedje az akkor rekordnak számító harmadik összetett elsőséget. Binda ezt a Giro d’Italiát hat szakaszgyőzelem mellett az összetett második helyen fejezte be.
Az ötödik Giro d’Italia győzelmét végül 1932-ben szerezte meg.
Fausto Coppi
Coppi, nem mellesleg a harmadik Campionissimo, már a behívóval a zsebében nyerte meg az 1940-es Giro d’Italiát legelső részvétele során minden idők legfiatalabb összetett győzteseként. A további négy összetett győzelmének évei: 1947,1949,1952 és 1953. Ebből kétszer, 1949-ben és 1952-ben utána a Tour de France-t is megnyerte. (Ő volt az első versenyző, akinek sikerült a Giro-Tour duplát teljesítenie.)
Eddy Merckx
A belga ritkán marad ki bármilyen kerékpáros rekordról szóló összeállításból. Most sincs ez másként. Merckxet a karrierje elején inkább sprinternek és egynapos specialistának tekintették (nem véletlen, hiszen ekkoriban kezdte sorban nyerni például a Milano-Sanremókat), így sokakat meglephetett, amikor 1967-ben, élete első Giro d’Italiáján hegyi szakaszt, és nem is akármilyet, nyert a Blockhausra vezető szakaszon. (Nem csupán Merckx, de a Blockhaus hires-hírhedt emelkedője számára is ez volt az első alkalom az olasz körversenyen.)
Az 1968-as első összetett győzelmén azonban már kevesebben lepődtek meg.
1969-ben verseny közben, az élről zárták ki pozitív dopping miatt. (Ebben az èvben indult rajta először és nyerte is meg a Tour de France-t)
1970-ben, 1972-ben és 1974-ben Giro-Tour duplázott. 1973-ban pedig elsőként csinálta meg a Vuelta-Giro duplát. (Me feledjük, a Vuelta a Espana ekkoriban még tavaszi verseny volt, pár héttel az olasz háromhetes előtt.) Szintén az 1973-as verseny történetéhez tartozik, hogy Merckx elejétő végéig a maglia rosában versenyzett.
- A Campionissimo elnevezés a mániákusan beceneveket osztogató olasz újságírók szüleménye, s nem verseny vagy más megmérettetés tényszerű következménye. Az olasz kerékpársportnak három Campionissimója, azaz Bajnokok Bajnoka volt. Costante Girardengo volt az első, s ő kifejezetten azért kapta, mert nem volt más beceneve, hát akkor legyen ez. Onnantól már könnyebben osztogatták az elnevezést. Jött Alfredo Binda, majd Fausto Coppi. Később aztán rájöhettek, hogy ha túl sok mindenkit neveznek így el, akkor annak jelentése elértéktelenedik. Így csak ők hárman maradtak. [↩]
