péntek, október 23, 2020
Előzetes

Mindenki Porte ellen – Santos Tour Down Under 2019 előzetes

SANTOS TOUR DOWN UNDER
(2019. január 15-20.)

Ha a szezon első World Tour versenyéről van szó, akkor az esélylatolgatókban immáron évek óta Richie Porte (Trek-Segafredo) neve merül fel elsőként. A tasmán kerekes ugyan csak egyetlen alkalommal, 2017-ben végzett az összetett élén, ám 2014 óta folyamatosan nyeri a verseny királyetapját, a hegyi befutót a Willunga hegyen. 

Aki esetleg az elmúlt évtized során nem feltétlenül követte volna nyomon az eseményeket, talán már ebből a bevezetőből is sejtheti, hogy a Santos Tour Down Under jellege jócskán megváltozott a kezdeti idők óta. Már rég nem a sprinterek és nem is az első fecskék, az átlagnál korábban szezont kezdő nyughatatlanok versenye ez, habár az is kétségtelen, hogy a földrajzi viszonyoknak köszönhetően az európai bringások némiképp hendikeppel állnak rajthoz a helyiekkel (és úgy általában a déli féltekéről származókkal) szemben.

AZ ÚTVONAL

A verseny szokás szerint hat szakaszból áll, ebből három esetében (1,, 2, és 5.) több, mint valószínűleg sprintbefutó várható, az összetett szempontjából a 3., 4. és 6. szakaszok lesznek mérvadóak, így egymás után szépen sorban egyre növekvő jelentőséggel.

A 3. szakaszon ugyan egyszerűnek tűnik a befejezés, de mivel a nap folyamán összesen nagyjából 3300-3500 méternyi szintkülönbséget teljesítenek a versenyzők, valószínűbb, hogy szökevénygyőzelem tanúi leszünk, valamint az összetett elsőségre pályázók is elkezdhetik gyűjtögetni az értékes másodperceket már ezen a szakaszon.  Egy olyan versenyen, ahol eleve nem várható nagy különbség a versenyzők között, a bónusz másodpercek igencsak értékesek lehetnek a végelszámolás során.

Az összetett győzelemre hajtók számára a 4. szakasz kínálja a következő kihívást, itt a szakasz vége előtt 5,7 kilométerrel lesz majd egy emelkedő, a 2,5 kilométer hosszú és 9%-os Corkscrew Road. Nem a hosszúság, nem a meredekség számít majd itt leginkább, hanem hogy aki nyerni szeretne, lejtmenetben is jól kell hasítania.

A Willunga Hill éveken keresztül a verseny 5. szakaszának hegyi befutója volt, most átkerült a fináléba, ami valójában nem sok változást hoz a verseny alakulásában, ám kétségtelenül látványosabbá, a helyiek számára is közönségbarátabbá teszi azt. Ha valaki szeretne jobban belegondolni abba, milyen régóta is uralkodik itt Richie Porte, próbáljon visszaemlékezni arra, mit csinált, mi történt vele 2013 januárjában – ugyanis akkor történt utoljára, hogy nem az ausztrál bringás nyert ezen az emelkedőn.

AZ ESÉLYESEK

Richie Porte (Trek-Segafredo) Az eddigieket nézve nem meglepő, hogy Porte jól szokta kezdeni a szezont, bármilyen peches is volt ezek után az év (évek) második felében. Csapatot váltott, ami plusz motivációként szolgálhat egy újabb sikeres szezonkezdéshez. Nem várhat azonban az utolsó emelkedőig, ha 2017 után újra győzni szeretne, résen kell lennie a korábbi szakaszokon is a már említett bónuszok miatt, nehogy egyik-másik riválisa túlságosan is megszedje magát a jutalom másodpercekkel. Már csak azért is, mert Porte-ról köztudott, hogy nem tud sprintelni, a többiek nyilván ezt a gyengéjét igyekeznek (is) majd kihasználni.

Daryl Impey (Mitchelton-Scott) A címvédővel spint és bónusz másodpercek tekintetében nincsen gond, s bár hegyi befutó dönt a verseny végkimeneteléről, itt és most nem beszélhetünk olyan magas emelkedőről, ami már túl kemény dió lenne a dél-afrikai kerékpáros számára. Tavaly 2. helyet szerzett a királyetapon, csupán 8  másodperccel lemaradva Porte mögött, bár az is igaz, hogy a korábbi években azért ennél sokkal gyengébbre sikeredett a teljesítménye a Willunga Hillen. A mögötte álló csapat azonban teljességgel az ő segítésére koncentrál, s neki szintén megvan az ilyenkor sokat számító déli féltekés helyzeti előnye. Ha összejönne a címvédés, akkor ő lehetne az első olyan versenyző, akinek ez egyáltalán sikerülne ezen a versenyen.

Jay McCarthy(Bora-Hansgrohe) Hasonlókat lehet róla is elmondani, mint Impey-ről, ugyanúgy jó  – a végső győzelem szempontjából – szerencsés arányba tudja vegyíteni sprinter és hegymászó képességeit. Tavaly is egész jól tartotta magát a Willungán Porte mellett, de végül aztán lemorzsolódott, s 24 másodperccel a győztes után érkezett be. Számára ugyancsak sikeres ez az időszak, a Tour Down Underen a legjobb eredménye a 2017-es 3. helye. Ez idén is simán teljesíthetőnek tűnik, de akár szerencsésebben is alakulhat számára a verseny.

Rohan Dennis (Bahrain-Merida) Az egyéni időfutam világbajnok szintén csapatot váltott (ugyancsak a nagy változáson átesett BMC-ből jött el), s bár ezen a versenyen  nincs időfutam, Dennist évek óta a fő esélyesek között tartják számon, már csak azért is, mert 2015-ben sikerült is nyernie. Az ausztrál nemzeti időfutam bajnokságon mutatott teljesítménye alapján (2. helyezést ért el Luke Durbridge mögött) jó formában van, mindenképpen számítani lehet rá, hogy a végelszámolásnál ott lesz az élmezőnyben.

Michael Woods (Team EF) Woodsnak az előző szezon vége sikerült nagyon jól, szakaszt nyert a Vuelta a Espanán, harmadik lett a világbajnokságon, kérdés, hogy ezt a formát, vagy legalább is a saját személyes sikerreceptjét sikerült-e átmenteni 2019-re is. Ha igen, akkor személyében komoly kihívóra akadhat Richie Porte az utolsó szakaszon is, hiszen Woods  kiválóan bírja, ha felfelé visz az út, s a bónuszpontok gyűjtögetésében talán egy-két fokkal ügyesebb lehet Porte-hoz képest.

AKIKRE MÉG ODAFIGYELHETÜNK

Matthew Hayman (Mitchelton-Scott) 2016 Paris-Roubaix győztese ezzel a versennyel búcsúzik a profi kerékpározástól (bár csak az aktív kerekezéstől, hiszen a továbbiakat tekintve a csapat szakmai stábjában kapott helyet).

Caleb Ewan (Lotto-Soudal) A mini-sprinter évek óta elégedetlenkedett előző csapatnál, a Mitchelton-Scottnál, hogy nem viszik fontos versenyekre, a Lotto-Soudalnal André Greipel után marad űrt kell betöltenie, s az év eleji ausztrál versenyeket tekintve ez eddig egészen jól sikerül, a Tour Down Undert felvezető kritériumversenyt is megnyerte. Minden bizonnyal látjuk őt majd a mezőnybefutók során.

Elia Viviani (Deceuninck-Quick Step)Viviani tavaly ezen a versenyen kezdte meg győzelmeinek gyűjtögetését, idén sem várható ez másként.

Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) Sagan a szeptemberi világbajnokság óta nem versenyzett, így most jött el az idő, hogy hozzászokjunk, már nem a szivárványos mezben teker. De azért a sprintbefutókon ne a Bora fekete-türkiz összeállítását tessék keresni, hanem a szlovák bajnoki mezt.

Tom-Jelte Slagter (Dimension Data) Még egy címvédő a mezőnyben, aki ráadásul tavaly is beért a harmadik helyre, nem tartozik a fő esélyesek közé, de azért odateheti magát idén is rendesen.

Diego Ulissi (UAE Team Emirates) Kis túlzással az egyetlen európai, aki évről-évre strammul tartja magát a verseny élmezőnyében. Volt már 3. (2014) helyezett is, az elmúlt években is ott volt a élmezőnyben (2017-ben 5., 2018-ban 4. hely), s ha valakinek a 3. szakasz láttán az ő neve jut eszébe, hát nem véletlen, bizony, leginkább neki való az az útvonal. Meglátjuk, mennyire megy vele.

Thomas de Gendt (Lotto-Soudal) A versenyző, akinek szereplése akkor bír hírértékkel, ha nincsen szökésben.

A teljes útvonal ezen a linken érhető el, a rajtlista pedig itt található

Továbbá érdekes lehet még.  a 10 legérdekesebb átigazolás , valamint az átigazolási áttekintő.

Aki az új csapatmezeket kívánja megtekinteni (akad egy-két radikálisabb változtatás az új szezonra), legegyszerűbb, ha ide kattint

Kapcsolódó bejegyzések
Aki még nem ismerte a Szökevénykirályt, most megismerhette.  Nem volt abban semmi meglepetés, hogy egy
8. szakasz 2019. július 13. szombat Mâcon - Saint-Étienne (200,0 km) 1 Thomas De Gendt
Strade Bianche - Top 3 verseny Noha idén még csak 13. alkalommal rendezik meg a
Top 3 editions of Strade Bianche
The best part of the cycling season start Saturday: the cobbled classics are coming. These

Similar Posts