Jól ismert tény az országúti kerékpársport kedvelői számára, hogy a nagy, híres kerékpárversenyek létrejötte gyakran marketing okokra vezethető vissza: a sport napilapok jócskán növelni voltak képesek eladott példányszámukat, ha olyan rendezvényekről – például egy többszakaszos kerékpárversenyről – számoltak be, melyet szappanopera-, vagy folytatásos regényszerűségként az olvasók nap mint nap figyelemmel kísérhettek.
Kevésbé ismert történet azonban, hogy az egyéni időfutam formátuma is két napilap rivalizálásának köszönhető.
A L’Auto, a Tour de France-t szervező napilap egy reggeli újság volt, míg a Paris-Soir pedig, mint ahogyan a neve is utal rá, esti lap. A francia körverseny szervezői rendszerint figyeltek arra, hogy a szakaszok eléggé későn érjenek véget ahhoz, hogy a rivális lapnál ne tudjanak még aznap írni róla.
Ám a Paris-Soir 1932-ben létrehozta a saját versenyét, a „Grand Prix de Nations” elnevezésű megmérettetést, amelynek formátuma egyéni időfutam volt. Az első évben még nem, de 1933-ban már igazi siker volt a rendezvény, különösen a francia versenyzők szempontjából.
Így aztán az 1934-es Tour de France 23 szakaszából a 21-et érte a megtiszteltetés, hogy két részre válasszák és második fele egy egyéni időfutam legyen.
A Tour de France első egyéni időfutama La Roche sur Yon és Nantes között 90 kilométer hosszú volt.
A (fél)szakaszt Antonin Magne nyerte, aki már a szakasz megelőzően is vezette az összetettet, majd pár nappal később meg is nyerte azt. Ez volt Magne második győzelme 1931-es első diadala után.