Alpe d’Huez legendás emelkedője számtalan emlékezetes pillanatnak volt tanúja 1952-es debütálása óta. Kétségkívül ezek közé tartozik az 1986-os verseny 18. szakaszának befutója, amikor Bernard Hinault és Greg LeMond kéz a kézben haladtak át a célvonalon.
Az 1980-as évek közepén a La Vie Claire csapat vezetősége számára egyszerre lehetett áldás és átok is, hogy két potenciális Tour de France győztest tudhattak a soraikban. Pontosabban egy már többszörös Tour de France győztest, a francia sztár Bernard Hinault-t, aki 1985-ben Anquetil és Merckx ötszörös győzelmi rekordjának beállítására készült, és a fiatal amerikai versenyzőt, Greg LeMondot, aki minden bizonnyal Hinault legnagyobb riválisa lehetett volna, ha történetesen nem egy csapatban tekertek volna.
1985-ben az alapfelállás egyszerű volt: az egész csapat Hinault győzelméért hajtott. A francia azonban bukott a 14. szakaszon, ráadásul orrát is törte, melynek következményei még a rákövetkező szakaszokon is kísértették. Többek között a 17. etapon is, amikor nagyon visszaesett, ám Greg LeMondot, aki Stephen Roche-sal szeretett volna a szakaszgyőzelemért tekerni, úgy tájékoztatták a csapatkocsiból, mintha Hinault csak alig maradt volna le, tessék csak őt bevárni. Komikus módon, ezt a beszélgetést Roche is hallotta, így tudhatta, hogy szabad az út a támadásra. Meg is nyerte a szakaszt.
Miután Lemond is áthaladt a célvonalon, az amerikai sajtónak dühösen nyilakozott arról, hogy csapata elárulta, és ez a Tour de France elsőségébe került. Annyira mérges volt, hogy a versenyről történő azonnali távozást is fontolgatta, de aztan végigtekerte a verseny, amelyet Hinault mögött, összetett második helyen fejezett be.
A következő évben Hinault nyilvánosan azt az ígéretet tette, hogy most ő fogja majd LeMondod segíteni, ám verseny közben egyre többen kételkedtek benne, hogy valóban komolyan is gondolta ezt az ígéretét.
A 17. szakaszon, a Col de Izoard-on az összetettben élen álló Hinault igencsak szenvedett és úgy lemaradt, hogy elveszítette pozícióját. Az új sárga trikós Greg LeMond lett, aki ezzel történelmet írt, mint első USA-beli kerékpáros, aki viselhette a híres megkülönböztető mezt.1
A legendás 18. szakasz
A következő napon látogatott Alpe d’Huezbe a verseny. A Briançonból induló 162,5 kilométeres szakasz a Col du Galibier-n, a lejtmenetben érintett Col du Télégraphe-on, majd a Col de la Croix de Feren keresztül vitt Alpe d’Huezbe. ((A szakasz – pár kilométernyi különbséggel – nagyjából megegyezik a 2022-es Tour de France 12. szakaszával)
Hinault már a szakasz kezdetén többször mozgolódott, majd mielőtt a Télégraphe-on áthaladtak volna, támadásra szánta el magát. LeMond pedig taktikai csapdába esett, a csapatkocsiból ugyanis azt az utasítást kapta, hogy próbálja meg az összetett második helyezett Urs Zimmermannt támadni, ahelyett, hogy vele együtt összedolgozva felérjenek Hinaultra és a vele tekerő két másik, történetünk szempotjából kevésbé említésre érdemes kerékpárosra.
LeMond végül megoldotta a helyzetet, sikerült neki Zimmermannak szemben előnyt szereznie, így egyedül már nekivághatott az élen tekerő trió utolérésének. Mielőtt a Col de la Croix de Fer kíméletlen emelkedője elkezdődött volna, utol is érte őket. A két másik versenyző hamarosan leszakadt, így csupán ők ketten, az összetett első és második helyezett tekert az élen.
A cél előtt LeMond Hinault vállára tette a karját és váltott vele pár szót. Aztán Hinaul ragadta meg csapattársa karját, s a bajtársi együttműködés látványos gesztusaként kéz a kézben haladtak át a célvonalon, melynek hivatalos győztese Hinault lett.
Greg LeMond pedig első Európán kívül versenyzőként megnyerte a Tour de France-t.
- A kerékpársport globalizálódása, mint fontos jelenség felől nézve a versenyt, érdemes belehallgatni a szakasz korabeli brit televíziós közvetítésébe, ahol a kommentátor a versenyre összegyűlt hatalmas tömeg kapcsán beszél arról, hogy a kerékpársport iszonyúan népszerűvé vált, immáron Európán kívül is. [↩]