TOURázzunk együtt

Országúti kerékpársport bölcsész szemmel

1963 rendkívüli év volt az országúti kerékpársport, ezen belül is a háromhetes versenyek történetében.

Amikor ugyanis Jacques Anquetil május 15-én felemelhette a Vuelta a Espana győztesének járó serleget, ő lett az első olyan versenyző, aki mindhárom háromhetest megnyerte legalább egyszer. Néhány héttel később újabb rekordokat  állított fel, hiszen negyedszer is megnyerte a Tour de France-t, ami szintén nem sikerül még senki másnak előtte, ezzel együtt ő volt az első, aki egy évben ért el győzelmet a spanyol és a francia körversenyen. S hogy még cifrázzuk a dolgot: mivel a Tour de France-on az  ezt megelőző évtizedekben (Fausto Coppi Giro-Tour duplázásai idején is) nemzeti csapatok versenyeztek, így Anquetil sikere volt az első Grand Tour dupla egy éven belül  egy professzionális csapat (Saint-Raphaël-Gitane-R. Geminiani) számára is.

Anquetil már az előző tavasszal (a Vuelta a Espana egészen a kilencvenes évekig a naptári év első Grand Tourja volt) meg szerette volna nyerni a spanyol körversenyt, ám néhány szakasszal a vége előtt kénytelen volt feladni. A rossz nyelvek szerint szimpla frusztrációból távozott, mivel az utolsó időfutamon (pár nappal a verseny vége előtt) nem tudta csapattársát, a későbbi győztes Rudi Altigot megelőzni.

A következő évi próbálkozása viszont sokkal jobban alakult, már az 1/b szakaszon begyűjtötte az összetett elsőnek járó megkülönböztető trikót, hogya aztán el se veszítse egészen a verseny végéig.

Az öt héttel később kezdődő Tour de France már nehezebb  falat volt számára, hiszen a szervezők az útvonal megállapításkor kicsit ellene  is dolgoztak, nem szerették volna, ha Anquetil várható fölénye miatt unalmas lenne a verseny. Anquetilnek nem a hegymászás volt az erőssége, főként az időfutamokon dominált. Bárkinek, aki nehezíteni akarta a francia sztár dolgát, csak ezt kellett figyelembe vennie.

Anquetil azonban mindenkit meglepett a hegyeken nyújtott teljesítményével, még egy szakaszt is nyert a Pireneusokban a verseny első felében, igaz ekkor még messze volt a sárga trikó viselésétől. Amikor a verseny az Alpokba ért, Federico Bahamontes megnyerte a 16.  szakaszt, s ezzel átvette a vezetést is.

A következő szakaszra Anquetil csapatfőnöke, Rafael Geminiani állt elő egy morálisan vitatható ötlettel. Mivel ekkoriban kerékpárt taktikai okokból nem, csupán indokolt esetben (bukás miatti technikai problémák) szabadott cserélni, Anquetilék eljátszották, hogy elromlott a bringája, így a Colde la Forclazra felfelé menet lecserélhette egy a hegymászára alkalmasabb típusra. Meg is nyerte a szakaszt, átvette a vezetést, és innentől már ki sem adta a sárga trikóüt a kezéből egyenesen a párizsi eredményhirdetésig.