A 2009 óta szerkesztett TOURázzunk együtt – kerékpársport bölcsész szemmel blog a nemzetközi (főként nyugat-európai) professzionális országúti kerékpársporttal foglalkozik elsősorban kultúraelméleti és -és történeti apektusból szemlélve a sportág múltját és jelenét.
Tizenvalahány év távlatából már egyáltalán nem meglepő, hogy 2009-ben épp az országúti kerékpársportot találtam az általam figyelemmel kísért sportágak közül arra megfelőnek, hogy digitális tartalomkészítői (azaz blogírói) készségeimet fejlesszem, s online kommunikaciós tudásom próbára tegyem.
A blog régi helyén kezdetben túlnyomórészt a különfele versenyekkel kapcsolatos alapinformációk (útvonal, profil, rajtlista, eredmény, rövid összefoglaló stb) domináltak, de egy-egy témára (pl. globalizáció a kerékpársportban vagy a közösségi média szerepe, stb) már akkor jobban fókuszáltam.
Ebből nőtte ki magát a 2017-ben megjelent Változások kora című könyvem.
Ahogyan egyre több időt töltöttem az országúti kerékpásport tanulmányozásával, és ahogy egyre több rétegét ismertem meg a jelenségnek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mennyire közel áll más tevékenységeimhez, többek között irodalmárként a tágabb értelemben vett történelmi fikció körében végzett kutatásaimhoz.
Szakmai világlátásom egyik kulcsfontosságú alapeleme, hogy az ember homo narrans, azaz történetmesélő lény. Elbeszélésként gondolunk saját életünkre, történetet mesélünk, ha pletykálunk, és még álmaink kusza képhalmazaira is egybefüggő – bár kissé bizarr – törtenet formájában emlékezünk vissza utólag. Az országúti versenyek pedig jellegüknél fogva sokkal alkalmasabbak arra, hogy összefüggő történet formájában beszéljünk róla, mint a sportágak többsége. Hovatovább, jobban belegondolva, egy kerékpárverseny a maga teljes történetében nem is fogadható be másként, csak egy közvetítő médium (kezdetben újságcikkek, majd rádió, televízió) segítségével. Kerékpárversenyekről írni az elbeszélés és elbeszélhetőség mibenlétének folyamatos metanarratív szinten zajló értelmezését is jelenti egyben.
Egy másik, s az előzőnél is fontosabb meta szintű kapcsolódási pont a kultúrakutatói tevékenysegemhez a kerékpársport saját múltjához, vagy ha úgy tetszik, saját történelméhez fűződő viszonya. Az a mód, ahogyan a sportágról szóló diskurzus folyamatosan, ráadásul folyamatosan nosztalgikusan és ön-mitizálóan reflektál saját előzménytörténetére (-történeteire), ugyancsak szinte egyedülállóvá teszi ezt a sportágat a modern sportok körében.
A kulturális emlékezet, illetve az emlékezethelyek felől közelítve sokan1 sokszor elemezték már a kerékpárversenyeket, ebből a szempontból tehát a TOURázzunk együtt blog sem tesz semmi szokatlant vagy extrémet.
A blog 2018 végén költözött erre a mostani címére, amely egyben a weboldal struktúrájának alapos újragondolását is jelentette. Háttérbe szorultak a versenyekkel kapcsolatos alapinformaciók és a tartalom eltolódott a sporttörténeti témák felé.
Az élet elmúlt két évbeli kényszerű lelassulása pedig még inkább előtérbe engedte az alaposabb, mélyebb, elméletibb jellegű elemzését a sporteseményeknek.
Így nyeri aztán el a TOURázzunk együtt szépen lassan azt a formáját, amelyet alcímében már régóta hirdetett:
kerékpársport bölcsész szemmel.
- kezdve a sort Roland Barthes Mítoszok című munkájával (Roland Barthes: Mythlogies. Le Seuil, 1957), Georges Vigarello megkerülhetetlen, a Pierre Nora által szerkesztett Les Lieux de Mémoire (Gallimard, 1984-1992) sorozatban megjelent elemzésén át Philip Dine (Sport and Identity in France. Practises, Locations, Representations. Philip Lang, 2011) vagy Hugh Dauncey (The Tour de France 1903-2003. Szerk: Hugh Dauncey és Geoff Hare. Routledge 2003 vagy ) írásain át egészen Christopher S Thomson szintén mérföldkőnek számító The Tour de France. A Cultural History (Berkeley University Press, 2006) című átfogó elemzéséig, hogy tényleg csak a legkézenfekvőbbeket említsem [↩]