TOURázzunk együtt

Országúti kerékpársport bölcsész szemmel

Alpe d’Huez nem tartozik a Tour de France nagyöreg emelkedői közé, melyeket az 1910-es évek vettek be először a programba. Mégis a Tour de France nagy legendái közé tartozik. Ez a bejegyzés egy szubjektív válogatás a legikonikusabb pillanatokból.


Fauso Coppi meghódítja Alpe d’Huezt (Tour de France 1952)

A Tour de France mezőnye először 1952-ben látogatott el a híres emelkedőre. Ez vot az a francia körverseny, amikor Fausto Coppi dominanciája miatt a szervezők menet közben emelték a második (és további) helyekért járó pénzdíjakat, hogy motiválják a versenyzőket a küzdelemre.

Ebben az évben jelentek meg a versenyen a motorbicikliken utazó operatőrök, akik révén teljesen új élményvilágban lehetett része az eseményeket televízión át követő érdeklődőknek.

Ugyancsak ezzel az emelkedővel debütált a hegyi befutó formátum, amely szintén könnyen hozzájárult az instant legendateremtéshez.

Eme emlékezetes 10. szakaszon (Lausagne – Alpe d’Huez, 266 km) Jean Robic támadott a hegy lábainál, és csak Coppi volt képes vele tartani. Később az olasz lehagyta szökevénytársát és megnyerte a szakaszt.

Coppi végül „csak” 28 perc 17 másodperc különbséggel nyerte meg abban az évben a Tour de France-t (A második helyezett a tragikus sorsú Stan Ocker lett.)

Lucien Van Impe bukása (Tour de France 1977)

Az előző évi verseny győztese, és az éppen pöttyös trikóban tekerő Lucien Van Impe a 17. szakasz előtti, aktuálisan összetett 3. helyet érő 33 másodpercnyi hátrányával az első helyzetett Bernard Thévénet-vel szemben még jócskán versenyben volt a sárga trikóért. Főként úgy, hogy egy sikeres szökést is végrehajtott a Col du Glandonon.

Csakhogy aztán egy autó nekihajtott, s bár Van Impének nem esett komoly baja, de az idő, míg a csapatkocsira kellett várni, hogy rendbe tegyék a biciklijét, szignifikánsnak bizonyult a végeredmény tekintetében is. (Természetesen nem tudhatjuk, Van Impe miként teljesített volna a további szakaszokon, ha nincs itt ez a megtorpanás, de utólag visszatekintve is egyértelmű, hogy ezen az időveszteségen is múlott az elsőség.)

Nem csoda, ha annyira dühös volt, hogy több embernek kellett lefognia.

Egy nem európai amatőr győzelme (Tour de France 1984)

Luis Herrara szakaszgyőzelme az 1984-es Tour de France-on nem csupán azért érdekes, mert amatőr résztvevőként érte el (az 1980-as években a szervezők lehetőséget adtak amatőröknek is), hanem mert sikerével egyben az 1990-es évektől kezdve a hegyekben domináló kolumbiai (és más dél-amerikai országokból származó) hegyi menők előfutára is volt.

Herrara a hegyekben nőtt fel, 2000 méter környékén, így természetes előnnyel bírt a főként európai profikból álló mezőnnyel szemben.

Kéz a kézben a célvonalban (Tour de France 1986)

Az 1985-ös és 1986-os Tour de France részben a La Vie Claire csapatának két versenyzője, Bernard Hinault és Greg LeMond közötti konfliktusokról szólt.

1986-ban az immáron ötszörös Tour de France győztes Hinault azt az ígéretet tette, hogy segíteni fogja csapattársát, az előző évben második helyen végzett LeMondot.

A 18. szakaszon aztán előbb Hinault – aki előző nap veszítette el a sárga trikót- szökött, később felzárkózott hozzá LeMond – az aktuális sárga trikós. A utolsó két emelkedőt (Col de la Croix de Fer és Alpe d’Huez) percekre a többi versenyzőtől, ketten az élen tették meg.

Egészen a célig, ahol bár tényszerűen Hinault haladt át előbb és lett ezáltal a szakaszgyőztes, de látványos gesztusként két az kézben, egymás mellett tekerve fejezték be a szakaszt.

Greg LeMond végül első USA-beli kerékpárosként, és első nem európai versenyzőként megnyerte a Tour de France-t.

Az 1986-os Alpe d’Huez szakaszról részletesebben itt olvashatsz>>

Az egyetlen sárga trikós szakaszgyőztes (Tour de France 2018)

Bár az előző bekezdés egyik főszereplője is sárga trikóban tekert, s nem ritka az sem, hogy a verseny végső győztesei az Alpe d’Huezen elért szakaszgyőzelmükkel veszik át az összetettben a vezetést, azonban arra, hogy egy aktuális sárga trikós nyerje meg a szakaszt, csupán 2018-ban került először – és eddig egyetlen alkalommal – sor.

Geraint Thomas a 11. szakaszon indított támadásával – amelyről legtöbben úgy gondolták, hogy csapattársának, Chris Froome-nak készíti elő a terepet – megnyerte a szakaszt és átvette összetettben a vezetés.

Másnap, immáron a sárga trikó viselőjeként, Alpe d’Huezben is szakaszt nyert. És végül abban az évben a Tour de France-t is megnyerte.