Utólag persze könnyű a hozzáértő szakértőt adni, de tisztán emlékszem arra1, amikor a 2018-as Critérium du Dauphinén – amit Geraint Thomas meg is nyert – volt egy olyan pillanat, ahogyan Thomas ritmust váltott és a legteljesebb magától értetődőséggel ellépett Adam Yates mellől, amikor, kriminézéshez hasonlóan, mikor egy pillantra megsejted, hogy „hé, várjunk csak, esetleg nem ő a…”, megfordult a fejemben, hogy a walesi bringás akár a Tour de France-on is nagyot tekerhet.
A Team Sky csapatánál természetesen az akkor már négyszeres Tour de France győztes Chris Froome volt az első számú ember. Mindenki, az egész mezőny azzal számolt, hogy a csapat bármilyen akciója az ő sikeréért történik (ez később fontos mozzanat lesz a történetünkben!)
A 2018. július 18-án rendezett, csupán 108 kilométeres 11. szakasz Albertville-ből a La Rosiére-ra vezetett, és a mezőnynek közben többek között a Col du Pré-t és a Comet de Roselendet is meg kellett másznia.
A Froome szupersegitőjeként számon tartott
Thomas az utolsó öt kilométeren belül indult meg,
ám a főbb esélyesek nem nagyon regáltak rá, tekinntve, hogy mindenki Froome megmozdulására várt.
Thomas nem csupán a szakaszt nyerte meg, de összetettben is átvette a vezetést. Ez a mozzanat másnap vált sporttörténetileg fontos mozzanattá, ugyanis a 12. szakasz Alpe d’Huezen ért véget, s Thomas pedig mai napig az egyedüli olyan versenyző, aki sárga trikóbam volt képes szakaszt nyerni a legendás 21 hajtűkanyaros hegyen. (Még Coppi is „csak” az Alpe d’Huez-i szakaszon vette át az összetettbeli vezetést azon az első, 1952-es alkalmon.)
Érdekessége még ennek az évnek, hogy bár Geraint Thomas jó pár szakaszon stabilan vezette az összetettet, csupán a harmadik héten, a Pireneusokban tisztázódott, hogy a csapat az ő összetett győzelméért megy.
Geraint Thomas végül meg is nyerte a 2018-as Tour de France-ot.
- bizonyíték, hogy az idegössszáeomlás előszobâjában is lehet értékelhető megállapításokat tenni [↩]