1971-ben Luis Ocaña számított a Tour de France legnagyobb esélyesének. Kirobbanó formában volt, állîtólag még Eddy Merckx is úgy gondolta, ebben az évben nem lehet a spanyolon fogást találni.
Ocaña az Orciéres-Merlette tetején véget érő 11. szakaszon vette át a vezetést összetettben, de adigra túl volt már egy Puy de Dôme (8. szakasz) diadalom is. Amikor átvette a sárga trikót, 8 és fél perc előnye volt a második helyen álló Joop Zoetemelkkel szemben, Merckx pedig 9 percre volt tőle. (A Kannibál tehát nem túlzott az esélyeket illetően, hanem a realitások talaján állt.)
A Tour de France mezőnye a 14. szakaszon érkezett a Pireneusokba. Az 1971 július 12-én zajló etapon a Portet d’Aspet, a Col de Mente és a Portillon volt a megmászandó program. A szökevény szekcióban Luis Manuel Fuente lépett el a többiektől már a Portet d’Aspet-n, majd tekerte végig sikeresen a szakasz hátralévő részét, amit meg is nyert.
Az összetett esélyesek csoportjában Eddy Merckx próbálkozott többször is támadással, Ocaña állta az ostromot.
Amikor Fuente a Col de Mentét mászta, az időjárás elkezte csúnyábbik oldalát mutatni. Eleredt az eső, jéggel keverve, s amikor az esélyesek is elkezdtek lefelé ereszkedni az emelkedőn, a nedves út maga volt a veszély megtestesülése.
Nem csak Ocaña bukott azon a napon, de a balszerencse az ő versenyére volt leginkább hatással. Az összetett éléről volt kénytelen feladni a versenyt, nem mellesleg épp azon a szakaszon, amely a Menté és a Portillon között egy rövid időre Spanyolországba is átugrott.
A nap végére Eddy Merckxé lett a sárga trikó, s sikeresen meg is tartotta az összetett első helyét a verseny további részében.