Az 1949-es versenyt minden idők egyik legnagyszerűbb Tour de France -aként tartja számon a kerékpáros történelem. A július 18-án rendezett 275 kilométeres 16. szakasz Cannes és Briançon között különösképp emlékezetes sporttörténeti pillanattá vált Fausto Coppi és Gino Bartali közös szökése okán.
Coppi és Bartali, bár a kerékpártörténet legnagyobb riválisai közé tartoznak, a nemzeti csapatok versenyeztetésének rendszere folytán a Tour de France-on csapattársakként vettek részt. Ez persze nem jelentette azt, hogy Alfredo Bindának, a csapat szakmai vezetőjének ne kellett volna minden diplomáciai képességét bevetni a verseny során. (Régóta meggyőződésem, hogy kiváló játékfilm készülhetne az 1949-es Tour de France-ról kifejezette Bindát a középpontba állítva.) Különösképp a verseny korai szakaszában, amikor mindkét sztár több mint tíz perces hátránnyal állt az összetettben. Sok rábeszélésre, kérlelésre volt ott szükség.
Ráadásul az olasz csapat nem csak Bartaliból és Coppiból állt, ott volt többek között Fiorenzo Magni is, aki éppenséggel az összetett élén állt a hires-neves 16. szakasz előtt.1
Az alpokbeli nehéz hegyi szakaszon aztán az Allos, Vars és Izoard emelkedőit kellett a pelotonnak teljesítenie.
Coppi és Bartali az Izoardon léptek el a többiektől.
Előnyük oly nagyra nőtt, hogy még Bartali deffektje sem adott okot az aggodalomra, senki nem jelentett veszélyt az akciójukra, csupán Jean Robic (mindig Robic, mindig ő az az egyetlen bringás) tudta őket tisztes távolból követni.
Július 18. egyben Bartali születésnapja is volt, méghozzá a harmincötödik, ennek (is) ünnepléseként a szakasz végén kettejük közül ő haladt át először a célvonalon. Robic nagyjából öt perccel később érkezett.
A napot Bartali zárta sárga trikóban.
Masnap ismét hegyi szakasz volt az Alpokban, a két legenda ismét ellépett a többiektől az utolsó emelkedőn, ám amikor Bartali ismét defektet kapott, Binda megadta az engedélyt Coppinak, hogy mehet lőre egyedül, nem kell várnia a csapattársára. Coppi megnyerte a szakaszt, átvette avezetést, s végül a Tour de France-t is megnyerte.
Ezzel ő lett az első kerékpáros, aki ugyanazon évben képes volt megnyerni a Girót és a Tourt is.
- Persze érdemes megjegyezni, hogy Magni a három Giro d’Italia összetett győzelmével ugyan bizonyította, hogy birja a hegyeket is, és hogy nem csak egynapos specialistaként ( többek között háromszoros Ronde van Vlaanderen győztesként), de grand tour versenyzőként is képes kiváló eredményekre, azért a Giro mezőnye rendszerint messze nem volt olyan erős, mint a Tour de France-é, a két verseny között ekkoriban komoly minőségi különbség volt [↩]