A Pireneusok 1910-es debütálása után a Tour de France szervezői számára az Alpok programba illesztése jelentette a következő nagy kihívást. Mindazonáltal a Galibier, Télégraphe és Arais debütálása messze nem volt olyan drámai történet, mint az ötletgazdák első találkozása a Tourmalet-val.
Még mindig a kerékpársport hőskorában jártunk ekkor, így nem meglepő, hogy az 1911-es Tour de France Chamonix és Grenoble közötti szakasza 366 kilométer hosszú volt, s teljesítése 13 órát és 35 percet vett igénybe. Mármint természetesen a szakaszgyőztes, Émile Georget számára. Az aznapi utolsó (vagy volt az talán már másnap is), Raymond Harquet 8 és fél órával később ért célba.1 Paul Duboc lett a második, ő 15 perces, míg az összetett élén álló Gustave Garrigou harmadikként, 26 perces hátránnyal ért célba. (Ugyanakkor az időkülönbségek nem sokat számítottak, tekintve, hogy 1905 és 1912 között pontrendszer döntött az összetett helyekről.)
Mindazonáltal a szakasz első három helyezettje volt egyben az a három versenyző, akik nyeregben maradtak, s nem maguk mellett tolták a kerékpárjukat a Galibier-n is.
A mezőny a következő két napot is az Alpokban töltötte még. A hatodik szakaszon a Laffey, Bayard és Allos emelkedőket mászták, két nappal később, a hetedik szakaszon pedig a Catillon és Braus hegyeket. Ez a két szakasz is több mint 300 kilométer hosszú volt.
A Galibier, „az Alpok óriása” aztán következő évben is újra bekerült a verseny programjába, ahogyan az azt követő bő egy évszázadban még több mint 60 másik alkalommal is.
- Legalább is a procyclingstat szerint, amelyet azonban érdemes mindig fenntartásokkal kezelni, a nagyon régi versenyekhez kapcsolódó adataik nem mindig stimmelnek. [↩]